5.rész

"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted."

Boldogan pattantam ki az ágyból. A tudat, hogy én lettem Kim Taehyung barátnője, adott nekem egy kis önbizalmat. Hiszen ki ne akarna, a suli legnépszerűbb pasijának a barátnője lenni? Ma elhatároztam, hogy nem megyek apa kocsijával, helyette inkább gyalog megyek. Igaz hosszú lesz az út, ami az én lábamnak nem túlságosan jó, de most először vagyok szerelmes és ezért megéri.

- Apa én már indulok is! - baktattam le a lépcsőn mosolyogva.

- Kicsim, majd én beviszlek, ahogyan a testvéreidet is.

- Nem szükséges, de azért köszönöm. Ne aggódj, nem lesz bajom apa! - nyomtam egy puszit az arcára, majd felkaptam a táskámat, és a botommal a kezemben indultam útnak. Most először éreztem magamat ilyen boldognak, mióta anya meghalt. Kifejezetten jót tett, hogy megerőltettem a lábamat. Meg aztán, egy kis friss levegő sosem árt. Mikor megérkeztem, Yuri ott ücsörgött egyedül a lépcsőnél. Ott tartottam, hogy egyszerűen otthagyom, de mégsem voltam rá képes. Inkább odapattantam mellé.
- Látom valaki rossz kedvű! - böktem meg a vállát, mire rám nézett.
- Ha Eun te meg, hogy kerülsz ide? Azt hittem, hogy nem fogsz megbocsátani.
- Először ez volt a célom, de esélyt sem adtam arra, hogy megmagyarázd.
- Valóban Taehyung barátnője voltam, de még az iskola kezdetekor, amikor még nem utáltad őt.
- Köszi, hogy elmondtad a dolgot. Egyébként nem utálom már Taehyung - ot egyáltalán! - vigyorogtam.
- Hallgatlak! - emelgette a szemöldökét, mire én elnevettem magamat.
- Szóval tegnap megismerhettem, milyen az igai Kim Taehyung és rájöttem nem is olyan rossz arc, mint képzeltem.
- Valami azt súgja, hogy nem csak ennyi történt!
- Nos ha azt mondom, hogy a barátnője lettem elhinnéd?
- Mi csoda? - sikította Yuri, majd felpattant a helyéről - Te vagy Kim Taehyung barátnője! - kiabálta úgy, hogy legalább a fél iskola meghallotta.
- Nocsak a stréberséged és a nyomorultságod végre eredményt hozott? - sziszegte a mostoha banya, mire én elengedtem a fülem mellett.
- Engem legalább szeretnek, nem úgy mint téged Naeun! - nevettem el magamat, mire a mostohabanya jobbnak látta, ha elhúzza a csíkot.
- Ezt most jól megkapta! - vigyorgott Yuri és lepacsizott velem. Az órák elkezdődtek, de én nem tudtam másra figyelni, mint Kim Taehyung eszméletlenül dögös mosolyára, amivel az órán legalább háromszor megajándékozott. Még most sem tudom teljes egészében felfogni, hogy egy pár lettünk. Az óra utolsó 10 percében megrezgett a mobilom és láttam, hogy a drága V küldött nekem üzenetet.
~V: Mostanában nem hallottam felőled!
~Álomlány: Nem én tűntem el, hanem te! Egyébként meg nem beszéltük meg ezt az egész szeretlek dolgot. Talán magyarázatot kellene adnod, vagy valami!
~V: Válasz kell? Akkor gyere ma hétre a gördeszkapályához és ott megkapod a választ.
~Álomlány: Miért kell odamennem? Hiszen telefonon beszélgetünk!
~V: Szeretnéd megtudni végre, hogy ki is vagyok valójában? Szerintem nagyon tetszenék neked!
~Álomlány: Ilyen hamar? Nem hiszem, hogy készen állok erre! Túlságosan korai ez még.
~V: Ne csináld már Ha Eun! Mégis meddig akarsz még várni erre? Fontosnak tartom, hogy végre személyesen is megismerkedjünk!
~Álomlány: Rendben van, akkor este találkozunk! - erre lezártam a mobilt. Most mégis mit csináljak? Teljesen be vagyok tojva ettől a találkozástól. Hiszen mégiscsak a netes legjobb barátommal fogok találkozni, aki nem mellesleg néhány napja azt írta nekem, hogy szeret. Ráadásul azt sem tudom, hogyan ecseteljem ezt Taehyung - nak anélkül, hogy megbántanám. Remélem nem fog érte nagyon haragudni. Miután véget ért az óra, oda is mentem hozzá.
- Taehyung!
- Mi történt Ha Eun? A nővéred megint bántott? Én majd elintézem, ne aggódj!
- Nem arról van szó! Tudod ma találkozóm lesz egy fiúval, akivel a neten lettünk barátok. Szerettem volna, ha erről te is tudsz.
- Nagyon édes vagy, de nem kell nekem mindenről beszámolnod! Soha nem sérteném meg a magán szférádat, szóval nyugodtan menj csak el és találkozz a barátoddal!
- Túlságosan nyugodt vagy, de kedves tőled, hogy nem kezdesz féltékenykedni!

- Hiszen a barátnőm vagy, semmi okom sincs féltékenynek lenni! Meg aztán nem akarlak elmarni magam mellől! - magához húzott és a száját az enyémre tapasztotta. Jóleső érzés volt a csókja, megmelengette a szívemet. De akkor is zavart, hogy ennyire nyugodtan kezelte azt, hogy találkám lesz V - vel. Sajnos nem túl sok időnk maradt egymásra, mert a tanítás folytatódott. Irodalmon sikeresen bemutattuk a zabhegyezőt Guk - al, amire természetesen mindketten ötöst kaptunk. A tanár úr külön meg is dicsért minket, amiért ilyen lelkesek voltunk. Az óra vége előtt azonban Taehyung hirtelen kikéredzkedett az óráról és az arcán látszott, hogy valami nagyon nem stimmel. Az óra végén egyenesen a fiú mosdóhoz mentem, mivel Taehyung szinte felszívódott. Kicsit féltem benyitni, de végül mégis megtettem. A testem megfeszült, mikor láttam, hogy Taehyung ziláltan, a verítékében úszva ütögetni a mosdó falát az öklével. A tekintete metszően jeges volt, én pedig alaposan megijedtem. Még sosem láttam őt ilyennek.
- Taehyung, minden rendben? - kérdeztem, miközben egy kicsit közelebb mentem hozzá.
- Mit akarsz itt, nem látod, hogy nem vagyok jól! - ordított rám, én pedig egy pillanatra összerezzentem.
- De igen látom. Ne hívjam az iskola orvost? Talán pihenned kellene!
- Nem vagyok beteg! - a falhoz szorított, én pedig szaporábban vettem a levegőt. A szemei kongtak az ürességtől, a szorítása pedig erős volt, így esélyem sem lett volna szabadulni.
- Mi a fene ütött beléd? Ha rosszul vagy inkább menj haza, de engem ne bánts! - én is felemeltem a hangomat, mire Taehyung mint aki most józanodott volna ki, elengedett és helyette szorosan magához ölelt.
- Nem engedem meg magamnak, hogy újra bántsalak! Megígértem, hogy nem teszem meg még egyszer! - úgy simogatott és beszélt hozzám, mint aki teljesen elveszítette a józan eszét.
- Mit tettél Taehyung? Mit csináltál velem?
- Az már nem számít, de többször nem teszem meg, megígértem neked! - erre elengedett és sietősen távozott, én pedig ott maradtam a fiú mosdóban és azon gondolkodtam, hogy mégis mi a fene üthetett belé és mit ígért meg nekem. Nem emlékszem, hogy bármit is ígért volna nekem, pláne nem azt, hogy nem fog többször bántani. A pasik furcsák, az már egyszer biztos. Miután a tanítás véget ért hazavitt minket a sofőrünk, én pedig lázasan készülni kezdtem a ma estére.
- Ha Eun, úgy dobálod a ruháidat, mintha randira készülnél! - vett le a fejéről egy farmert Jae Hee.
- Bocsi, de nagyon ideges vagyok, mert most találkozok először V - vel és nem akarom, hogy csalódjon mikor meglátja, hogy fogyatékos vagyok!
- Ne ezen kattogjon az agyad! Te nagyon szép, okos és kedves vagy, a lábad meg amúgy se nagyon szokott akadályozni abban, hogy éld az életedet!
- Ez igaz, de egy idegennek ezt nehezebb felfognia mint neked, aki már régóta ismersz!
- Mi lenne ha ezt vennéd fel! - rámutatott az anyukám fekete, fehér pöttyös ruhájára, nekem pedig összeszorult a szívem. Abban a ruhában volt a keresztelőmön is.
- Ez tényleg gyönyörű! Akkor azt hiszem ez lesz az! - leemeltem a vállfáról és magamra vettem. A hajamat begöndörítettem, tettem magamra egy kevés sminket és magamra vettem az anyától kapott láncomat. Mikor a tükörbe néztem, nyoma sem volt annak a bizonytalan és gátlásos lánynak, aki egyébként lenni szoktam. Apa felajánlotta, hogy elvisz és meg vár, de én szerettem volna inkább egyedül menni. Pontban hétre meg is érkeztem a pályára. Addigra már alaposan besötétedett és rajtam kívül senki sem tartózkodott már ott.
- Hát eljöttél! - hallottam meg egy hangot a hátam mögött. Ijedten hátrafordultam és megláttam, hogy egy alak sétál egyenesen felém. Az arcát nem láttam, mivel eltakarta a kapucnija.
- V, hát tényleg te vagy az?
- Ki más lennék? - letolta a fejéről a kapucniját és akkor láttam meg, hogy V nem más mint Taehyung. Ugye ez most valami vicc? Ő nem lehet V!
- Taehyung, mit keresel te itt? Azt mondtad, hogy nem zavar, ha találkozom valaki mással.
- Nem is zavar, mivel az akivel találkozód van, az én vagyok! Nézd meg ezt! - erre a telefonját felém fordította és akkor láttam meg, az üzeneteket.
- Ezt meg, hogyan csináltad? Hiszen az órán nem volt nálad a telefonod!
- Nem is én írtam. Ezek az én gondolataim, amiket valaki más írt le. Nem akartam lebukni, ezért mindig más írt helyettem, mikor veled voltam, vagy te a közelben voltál. Nem akartam, hogy megsejtsd, különben már akkor leráztál volna!
- Miért kellett hazudnod? Én a barátomnak tartottam egy olyan valakit, aki valójában te vagy!
- Talán van valami baj ezzel?
- Nem, de ez akkor is rossz tréfa volt!
- Ez nem tréfa volt, de valahogyan a közeledben kellett legyek és ez jó ötletnek tűnt!
- Miért akartál annyira a közelemben lenni?
- Azért mert szeretlek Ha Eun! Ennyi ok nem elég neked?
- De igen. Csak olyan furcsa nekem ez az egész! Hiszen neked is elmeséltem olyan dolgokat, amiket eddig mind magamban tartottam, én viszont nem tudok rólad semmit sem!
- Nincs is olyan dolog, amiről tudnod kellene! Csak egy valamit ígérj meg nekem Ha Eun: Soha ne kételkedj abban, amit mondok neked. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, te csak hidd el amit mondok! Meg teszed ezt nekem?

- Persze Taehyung, én teljes mértékben megbízok benned! - Taehyung félretolta egy hajtincsemet és gyengéden megcsókolt. Bár szerettem volna teljes mértékben megbízni benne, valami mégis azt súgta, hogy van valami amit eltitkol előlem. De vajon mi lehet az és mennyire forgatja majd fel az életemet?

4.rész

"Soha ne felejts el, mosolyogni, még akkor sem, ha szomorú vagy, mert lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba!"

 Végre elékezett a hétvége! A csók után, nem beszéltem Tae Hyung - al. Előbb magamban kell tisztáznom, hogy mit érzek a fiú iránt. Nem tagadom, hogy a csók megmelengette a szívemet. Ennek ellenére, mégis azt látom, hogy bizonytalanság árad abból a fiúból. Mintha, ő maga sem tudná, hogy komolyak e az érzései. Én nem akarok, csak egy újabb hódítás lenni. Szeretnék több lenni, az életében. Úgy érzem, hogy talán én segíthetek neki, kilépni a bizonytalanságából. A mai nap, úgy telt, mint az összes többi. Csak feküdtem az ágyamon és olvastam. V nem lépett még föl, így muszáj volt elfoglalnom magamat, mert nem akartam, hogy ezek az őrült gondolatok, teljesen az őrületbe kergessenek. Yuri - val, továbbra sem akartam szóba állni, noha a lány már rengetegszer hívott és hagyott nekem üzenetet. Miután a krimiregény sem kötött le, a táskám mélyére száműztem a könyvet és kibújva az ágyból, szépen lesétáltam a lépcsőn. Mikor otthon vagyok, egyáltalán nem érdekel, hogy mi van rajtam. Csak magamra kaptam egy kapucnis felsőt és úgy battyogtam le.

- Nocsak végre felkeltél! Az apád, már nagyon aggódott miattad! - Jihyun eleresztett felém egy mosolyt, amit én viszonoztam is.

- Már nem aludtam. Csak szükségem volt, egy kis magányra, hogy gondolkodni tudjak.

- Csak nem egy fiú van a dologban? - én félénken bólintottam egyet, mire Jihyun, baráti módon belém karolt és vigyorogni kezdett.

- Hát, a lányok és az apád elmentek vásárolni, szóval csak mi ketten vagyunk. Ha gondolod nekem elmondhatod mi a probléma.

- Ha nem fogsz kinevetni, akkor elmesélem! - leültem a kanapéra, Jihyun pedig közevetlenül mellém.

- Nyugodj meg. Hiszen próbálok minél jobban kijönni veled, szóval eskü nem fogok nevetni rajtad.

- Az a helyzet, hogy néhány napja egy fiú először csókolt meg! - láttam, hogy Jihyun arcára felkúszott egy vigyor.

- Ez szuper Ha Eun, az első csókod! Na és attól kaptad, akitől szeretted volna?

- Nos pont ez az amit nem tudok. Taehyung csókja volt a legszebb dolog, amit életemben kaptam, mégsem tudom mit érzek iránta.

- Talán mert még nem ismered őt annyira, hogy biztos legyél az érzéseidben. Biztos vagyok benne, ha adsz neki időt, hogy megmutassa ki is ő valójában, akkor rájössz, hogy mit érzel iránta.

- Ez nem igazság! Miért van az, hogy mindig másnak van igaz? - a tenyereim közé temettem az arcomat és vadul megráztam a fejemet. Igaza volt abban, hogy jobban meg kell ismernem a fiút, mielőtt bármilyen következtetést vonok le. Jihyun nagyon jó fej volt, amiért meghallgatott. Ez olyan téma, amit apával nem tudnék megbeszélni, Jae Hee, pedig túlságosan pletykás nőszemély. A délelőtt további részét, a mostohámmal együtt töltöttem, aki kivételesen nem egy igazi boszorkány. Egy órával később, apáék is megérkeztek. Jihyun ígéretéhez híven, egy szót sem szólt nekik a beszélgetésünkről.

- Ha Eun, msot akkor mi van közted és Taehyung között? - kérdezte Jae Hee, én pedig úgy tettem, mintha nem is hallottam volna meg őt. Elkezdtem felvágni a zöldséget az ebédhez, mikor apa köhintése zökkentett ki, a gondolatvilágomból.

- Kicsim téged keresnek! - nézett rám apa, mire minden szempár rám szegeződött. Mégis ki akar ennyire látni engem?

- Ki az apa? - nyögtem ki, mire apa rátámaszkodott a pultra.

- Menj és nézd meg magad! - én bólintottam egyet és kimentem a nappaliba. Kis híján sokkot kaptam, mikor megláttam, hogy szürke melegítőfelsőben, egy magnólia csokrot szorongat a kezében Kim kiismerhetetlen Taehyung. A szívem kis híján kiugrott a helyéről, mikor megláttam a fiút. A homlokába hulló barna hajtincsek alatt észrevettem a barna szemeket, amikből áradt a csillogás. Félszegen, az ajtóhoz sétáltam és hozzá hasonlóan lehajtottam a fejem, mire ő eleresztett egy mosolyt.

- Aranyos a mosolyod! - kicsit megpaskolta a fejem tetejét, mire én is elmosolyodtam.

- Hogy kerülsz ide?

- Csak gondoltam, hogy bocsánatot kérek, azért a csókért. Nem akartalak zavarba hozni, de komolyan gondoltam, amit mondtam. Ez a tiéd! - nyújtotta felém a csokrot, én pedig remegő kezekkel elvettem.

- Most nagyon megleptél. Nem gondoltam volna, hogy ezért képes vagy eljönni ide. Az álla alá nyúltam, hogy a szemünk egy magasságban legyen.

- Igazából volna itt még valami. Van mostanra valami programod?

- Nem nincsen. Miért kérdezed?

- Esetleg nincs kedved eljönni velem valahová? Ott lesznek a srácok is, kicsit ökörködünk. Kellene oda egy lány is, aki, majd pátyolgat minket, nehogy valami hülyeséget csináljunk!

- Nem is tudom, hogy ez jó ötlet e. Tudod a fiúk biztosan nem az én társaságomra vágynak. Egyik lábamról a másikra lépkedtek, annyira zavarban voltam.

- Ne aggódj, majd én vigyázok rá! - a tenyere rásimult az enyémre és a testemet bizsergés járta át. Vettem egy mély levegőt, majd szépen lassan kifújtam.

- Felöltözöm és indulhatunk! - megfordultam volna, de ő elkapta a csuklómat.

- Nem kell! Így is nagyon szép vagy. Legalább láthatok valamit a természetességedből is. Nekem így sokkal jobban tetszel, mint egyébként! - a fülem tövéig elvörösödtem. Még egy fiú sem bókolt nekem így mint ő. A botomra néztem, mire Taehyung megrázta a fejét.

- Nem szeretném, ha azt most magaddal hoznád! Tudom, hogy anélkül nem tudsz normálisan járni, de majd én segítek. Leguggolt, majd a hátára mutatott. Na ha eddig nem hozott volna eléggé zavarba, most rátett egy lapáttal. Én zavartan belekapaszkodtam, ő pedig a hátára vett és úgy mentünk egyenesen, a fiúk rejtekhelyére, pontosabban egy elhagyatott gördeszkapályára. A srácok is ott voltak NamJoon kivételével. Guk és Jimin rám mosolyogtak, én pedig bólintottam egyet.

- Remélem nem baj, ha Ha Eun is velem jött? - kérdezte Tae a két fiút, mire ők megrázták a fejüket.

- Sokkal jobb ha többen vagyunk! - Taehyung a karjába kapott, majd leültetett a padra. 

- Te maradj csak itt, nekem még van egy kis befejezni valóm! - én bólintottam egyet, ő pedig nyomott egy gyors puszit az arcomra. Mielőtt kérdőre vontam volna, már ott sem volt. Guk ekkor jött oda hozzám.

- Úgy tűnik Tae tényleg komolyan gondolja!

- Mégis micsodát?

- Hogy téged akar. Még sosem tepert ennyit egy lány miatt sem. Furcsa volna, ha csak szórakozásra kellenél neki.

- Nem is tudom. Nem tudom pontosan mit érzek iránta. Amikor a közelemben van, olyat érzek, amit még sosem. Zavarba jövök és nem tudom mit csináljak.

- Tudod ez természetes, ha az ember szerelmes. Nem gondolod, hogy ez lehet az oka?

- Én már nem tudok semmit sem. Egyébként Taehyung mire készül? - kérdeztem, mire Guk eleresztett felém egy mosolyt.

- Szerintem nagyon tetszeni fog neked! - erre az említett is megjelent, az arcán kék és fehér festékpöttyök csillogtak.

- Gyere velem mutatnom kell valamit. leguggolt, én pedig újra felszálltam a hátára. Egészen a híd alá vitt, ahol legnagyobb döbbenetemre, egy életnagyságú portré díszelgett, mégpedig rólam. Ha nem a saját szememmel látom, nem hittem volna el. Tökéletesen ki volt dolgozva minden egyes porcikám.

- Ezt te csináltad? - néztem könnyes szemekkel Taehyung - ra, mikor az letett a földre.

- Igen. Szerettelek volna meglepni. Ez is amolyan bocsánatkérő ajándék lenne.

- Még soha nem kaptam senkitől sem ilyen szép ajándékot. Köszönöm Kim Taehyung!

- Ha már itt tartunk, miért nem hívsz simán csak Tae - nak?

- Mert nekem tetszik a teljes neved! - elmosolyodtam, mire Tae magához ölelt. A testemet újra az a bizsergető érzés járta át, mint korábban mikor a kezemet érintette meg.

- Hé V mi lassan leléptünk! - Jimin kiáltására megborzongtam. Az lehetetlen! Taehyung nem lehet az a V, akivel naphosszat beszélgetek. Képtelenségnek tartottam, ezért remegő kezekkel nyitottam meg az üzeneteimet, majd küldtem egy gyors üzenetet V - nek.

Álomlány: Kérlek mond, hogy nem te vagy az Taehyung!

V: Ki az a Taehyung? Talán a pasid? Ha igen, akkor ajánlom neki, hogy jól vigyázzon rád.

Végignéztem mindhárom srácon, de egyikőjük kezében sem volt ott a mobil. Tehát mégsem volt igazam és nem Taehyung V. Ez azért kicsit megkönnyebbülés volt.

- Mi a baj Ha Eun? - kérdezte Tae, mire ránéztem.

- Ki adta neked a V becenevet? - kérdeztem félénken.

- Igazából mindig is így hívtak engem. Az okát nem tudom, de nekem tetszik. Talán valami gond van vele?

- Nem, csak meglepett, hogy ez a beceneved.

- Csak a haverok hívnak így, akik most itt is hagynak minket! - a fiúkra pillantott, akik vették a lapot és otthagytak minket. Ismét kettesben maradtam a fiúval, aki mindig képes engem zavarba hozni.

- Oké és most mihez fogunk kezdeni?

- Elviszlek, a Kim főhadiszállásra, pontosabban a műtermembe. Szerinted ezt csak úgy összehoztam? - kérdezte rámutatva a falon díszelgő portrémra.

- Ez biztos jó ötlet? Az apám nem fog örülni, ha sokáig kimaradok.

- Én már megbeszéltem vele, szóval emiatt ne aggódj! - na ez szép! Szóval ezek ketten titokban beszéltek egymással? Taehyung ismét megfogta a kezemet, majd elindultunk, a titkos műterembe. Nem kellett sokat gyalogolni, mikor megláttuk a kis házat. Mikor beléptem, kis híján sokkot kaptam. A ház ugyanis tele volt az engem ábrázoló festményektől és rajzoktól. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekelhetek valakit, főleg, hogy ez a valaki Kim Taehyung lesz.

- Ez hihetetlen! - nyögtem ki, mire Tae elmosolyodott. Láttam, hogy büszkeség töltötte el, ha a képekre nézett.

- Ezek a legjobban sikerült képeim. Hála a múzsámnak, azt mondhatom, hogy megérte késő éjszakáig fent maradnom és napokat hiányoznom az iskolából.

- Tehát ezért volt. Te mindig megtudsz engem lepni Taehyung.

- Ez még csak a kezdet. Szeretném, ha többet is megtudnál rólam. Szeretném ha a barátnőm lennél ha Eun! - most láttam, csak először az igazi Kim Taehyung -  ot és nagyon tetszett nekem. Már biztos voltam benne, hogy mit érzek iránta. Biztos voltam abban, hogy igenis beleszerettem ebbe, a nagyképű, barna hajú festőművész istenbe!

- Én nem szeretném, ha csak egy hódítás lennék Taehyung!

- Rád soha nem tudnék úgy tekinteni, mint másokra, mert én szerelmes vagyok beléd! - mélyen kifújta a magába fojtott levegőt.

- Ha ez tényleg így van, akkor szívesen leszek a barátnőd Kim Taehyung! - láttam az arcán, a megkönnyebbülést. A szemei úgy csillogtak, mint a sötét éjszakában a csillagok. A karjába kapott és jól megpörgetett. Én a kezemet gyengéden végigsimítottam az arcán, majd egy csókot nyomtam az ajkára. Az ajkai puhán érintették az enyémet. Úgy éreztem, mintha a föld felett lebegtem volna. Gondolni sem mertem arra, hogy egyszer még le fogok zuhanni.

3.rész

"A megfelelő ember az lesz aki ismerni fogja minden gyengeséged, de sosem fogja felhasználni ellened őket"

Mondhatom a mai napra, hogy nehéz és mégis tökéletes. Nos nem csak V vallomása volt a mai nap csúcspontja, hanem Taehyung váratlan lépése is. Na de kezdjük inkább az elejéről. A reggelem úgy telt, ahogyan mindegyik más is, felöltöztem, rendbe szedtem magamat és apuval, meg a mostohatesókkal indultunk suliba. Yuri most nem jött velünk, mert haladást ért el a szüleinél, így ma mégis bevitte az anyukája a suliba. A lépcső előtt a szokásos hármas várakozott, Taehyung azonban továbbra sem volt ott velük. Érdekes, nekem azt mondta szerdára várja a válaszomat, amit még mindig nem sikerült kitalálnom. Talán órák közben eszembe jut majd valami.

- Sziasztok fiúk! - köszöntem, mire ők biccentettek egyet a fejükkel.

- Nagyon unom már, hogy Chae Woon mindig engem szed elő, ha valami probléma van! - vakarta meg NamJoon a homlokát. Moon Chae Woon igazgatóhelyettes kétség kívül szigort megkövetelő nő volt. Csak a mi osztályunk, pontosabban NamJoon volt olyan bátor, hogy felidegesítse. Persze a többieknek is megvoltak a maguk utált kis tanárai. Guk például, a matektanárnőnktől Park Min Young - tól kap frászt, aki rendszeresen nevezi be őt matekversenyekre, pedig sík hülye a tantárgyból. Csak azért vannak jó jegyei, mert a dogáit, mindig lelesi rólam (ugyanis merő véletlen, de matekon és angolon is ő padtársam) a jó válaszokat.

- Srácok miért nem igyekeztek egy kicsit jobban? Ha nem lennétek ilyen végtelenül egyszerű és együgyűek, még vihetnétek is valamire! - Naeun meglóbálta előttük a haját, mire a fiúk felnevettek.

- Te stréber vagy, mégsem vitted semmire! - szólt be a mostoha banyának NamJoon, mire Jae Hee meg én egyszerre nevettünk fel.

- Mond még egyszer és beverek neked egyet! - Naeun szinte becsörtetett, mi pedig dőltünk a nevetéstől.

- Miről maradtam le? - szökdelt mellém Yuri, mire én igyekeztem abbahagyni a nevetést.

- Már csak te hiányoztál! Hallod Yuri, miért fészkelt be egy galamb a hajadba? - Guk, még mindig nevetett, miközben a barátnőm haját tanulmányozta

- De bunkók vagytok! - biggyesztette le a száját és  elsírta magát, mire a fiúk abbahagyták a röhögést.

- Yuri nem gondoltam komolyan nyugodj már meg! - simogatta Guk a barátnőm hátát, mire Yuri sírása kissé alábbhagyott. Megigazította a haját, majd együtt bementünk az iskolába.

- Haladt a projektünk? - súgtam oda Guk - nak, mire bólogatni kezdett. 

- Valamennyit haladtam már vele. Ne aggódj nem hagylak cserben! - biztatóan megszorította a kezemet és bementünk a terembe. A többiek már bent voltak ás kezdődött is az óra. Matekkal kezdtünk, Guk legnagyobb fájdalmára.

- Nos, hogy van ma a kedvenc diákom? - libbent oda Min Young, mire Guk szabályosan frászt kapott.

- Tanárnő hogy van? Apám még mindig küldözgeti magának a szerelmes leveleit?

- Igen, de már megmondtam neki, hogy esélye sincs! Drága Jeon Guk, ha te nem lennél, unalmasak lennének az órák! - a tanárnő kissé összeborzolta, Guk világosbarna haját, én pedig elnevettem magamat.

- Szerinted ez vicces? - bökött oldalba.

- Nem! Ez elképesztően vicces! - igyekeztem abbahagyni, mert Min Young igen durván méregetni kezdett. Miután kiélte magát szerencsétlen Guk - on, elkezdődött az óra. Én szorgosan csináltam a feladatokat, ahogy láttam én egyedül, a többiek mind mással voltak elfoglalva. Az óra után, Yuri meg én lementünk a büfébe, hogy vegyünk neki egy palack vizet, ugyanis nagy volt a meleg.
- Ha Eun miért érdekel ennyire mi van Tae - val? - kérdezte, mire én felkaptam a fejemet.
- Mióta becézgeted? - kérdeztem kissé idegesen.
- Hát izé, szóval az úgy volt, hogy a nyáron együtt bandáztam a fiúkkal és jóban lettünk! - na ezt komolyan nem hiszem el! A legjobb barátnőm így elárult engem? Én meg azt hittem, hogy az én pártomon áll.
- Ezt nem hiszem el! - szomorúan megráztam a fejemet, majd otthagytam és visszamentem a terembe. Vagyis csak mentem volna, ha Naeun nem állta volna az utamat.
- Nahát csak nem összevesztél a kis barátnőddel?
- Állj félre az útból! - a botommal megbökdöstem, hátha arrébb megy, de nem tette.
- Nem hallottad? Azt mondta, hogy állj félre! - ezt a mély szívet simogató hangot bármikor felismertem.
- Taehyung? - kérdeztük egyszerre, mire a srác letolta a kapucnit a fejéről. Odasétált hozzánk, majd a botra támaszkodó kezemet, átdobta a válla felett, a kezét pedig a derekamra csúsztatta.
- Mit keresel itt? - suttogtam neki, miközben a szemeimmel egyre csak a derekamon pihenő kezére tudtam koncentrálni.
- Jók a megérzéseim! - kicsit arrébb lökte, a még mindig meglepődött Naeun - t és segített bemenni a terembe. A többiek mind egy emberként figyelték, hogy mi fog történni. Taehyung segített leülni a helyemre, majd a kezembe nyomta a botomat.
- Miért csináltad ezt? Hiszen te nem szoktál ilyen lenni.
- Már egyszer elmondtam, te viszont nem adtál még választ.
- Legyen! Akkor legyünk barátok, de csak barátok! - Taehyung elmosolyodott, én pedig lesütöttem aq szememet. Elég kellemetlen helyzet volt, ahogyan az osztály minket bámult és hatalmas "hú" közepette adtak hangot a véleményüknek. Szerencsére megérkezett az osztályfőnökünk és véget vetett ennek a kellemetlen helyzetnek. Nem volt sok minden amit meg kellett volna beszélnünk, ezért hamar elment az idő. Az óra végén Yuri akrt velem beszélni, de én túlságosan mérges voltam rá, ezért inkább elsiettem. Az iskola előtt, aztán kénytelen voltam megállni, mikor valaki hátulról elkapta a csuklómat.
- Gyere velem! - suttogta Taehyung a fülembe, mire én félénken bólogattam. Kézen fogva sétáltunk egymás mellett. Nem értem, mégis mik a tervei velem? Hiszen eddig ki nem állhatott, most meg közölte, hogy szerelmes belém és most meg ez is. Nem meglepő módon a parkba vitt pontosan oda, ahol szerelmet vallott nekem. Az idő addigra kissé szeles lett, aminek következtében, a hajamba belekapott a szél.
- Végre szabadság! - kiáltott egyet, mire én egy kicsit elmosolyodtam.  Most valahogy teljesen másnak tűnt. Felszabadult volt és mosolygott.
- Elárulod végre, hogy miért hoztál ide? - kérdeztem tőle.
- Bizonytalan voltál, mikor igent mondtál nekem. Ugye nem gondoltad meg magadat?
- Nos őszinte leszek veled. Nem értem mit akarsz tőlem, hiszen mi mindig is utáltuk egymást.
- Én nem szeretném, ha ez így maradna! Ez az állapot nekem nagyon nem tetszik. Szeretnék lenni valaki az életedben Ha Eun! - közelebb lépett hozzám és gyengéden megsimogatta az arcomat, mire én elmosolyodtam. Ám ami ezután történt, arra még most sem találok szavakat. Hirtelen magához húzott, majd gyengéden megcsókolt. A szemeim automatikusan lecsukódtak, a gyomromban pedig ezer pillangó kezdett vadul táncolni. Életem első csókja és micsoda egy csók! Minden porcikámmal igyekeztem ellenállni, de lehetetlennek tűnt ez a feladat. A kezeim a derekára simultak és kiélveztem minden egyes apró puszit, amivel elhalmozta az ajkaimat. Nem lehet, hogy kezdek beleszeretni! HA ez megtörténik, akkor én leszek a világ legnagyobb pancsere. Miután elhúzódtunk egymástól, megszólalni sem tudtunk. Csak álltunk egymással szemben és néztük egymást. A telefonom jelezni kezdett, mire előkaptam és láttam, hogy V küldött nekem egy üzenetet. Közben rápillantottam Taehyung - ra, aki unottan állt előttem. Megnyitottam az üzenetet és kis híján sokkot kaptam, mikor megláttam a telefonomban virítani az az egy szót: "Szeretlek". A szemeim vadul cikáztak, Taehyung és a mobilom között. Ha eddig össze voltam zavarodva, akkor most már gőzöm sincs, hogy mit csináljak. Segítsen már valaki megmondani mit kell tennem!

2.rész

"A szavak, amiket sosem mondtam ki, a szavak, amiket nem tudtam, hogy akkor fogok mondani, mikor sírok"

 Új év a suliban második nap. Mondhatnám, hogy sokkalta jobb volt, mint a tegnapi nap, de akkor hazudnék. Hisz tegnap nem csak, hogy V közölte, hogy fontos vagyok neki, de Taehyung szintén valami fontosat közölt velem, mégpedig azt, hogy szeret engem. Nem tudom mennyire kellene komolyan vegyem. Igazából nagyon érdekes egy fiú: Egyszer azt mondja valakinek, hogy szereti, máskor pedig úgy tesz, mint a jégkirálynő a mesében, ergo senkihez sem szól a haverjait kivéve. A mai nap is a szokásos készülődéssel kezdődött. Naeun bevágtatott a fürdőbe és fél órán keresztül ott is maradt, mi meg Jae Hee - vel kint rekedtünk, ezért indulás előtt olyan volt a hajam, mint egy madárfészek. Jihyun megcsinálta nekünk a reggelit, bár én tuti inkább a büfében vásárolok, nem akarom megbántani őt, de a főztjével embert is lehetne ölni. Miután végre mi is sorra kerültünk, vagyis csak Jae Hee, nekem már nem volt rá időm, el is indultunk. Szokás szerint apu vitt be minket a suliba, útközben Yurit is felszedtük, mert a szülei közölték vele, hogy vagy gyalog jár az iskolába, vagy biciklivel(a szülei környezetvédők, nem szeretik a kocsikat), de Yuri egyikhez sem volt hozzászokva, ezért végül apa megengedte, hogy velünk jöhet. Naeun nem örült annak, hogy a barátnőnk is velünk jött, (mondjuk ő minek tud örülni?) ezért nem is nagyon figyelt oda ránk. Yuri - nak, elég rossz kedve volt, a fekete haja a szemébe lógott és mielőtt beszállt, mondott valami köszönés félét, de azt csak Jae Hee meg én hallottuk. Út közben megböktem a vállát, hogy végre sikerüljön szóra bírni.

- Mi a baj? - suttogtam, mire ő csak megrázta a fejét. A fekete haja csak úgy söpörte az ülést.

- Ne is kérdezd! Anyuék eléggé ráálltak, az áramspórolás témára, ezért korlátozták a gép előtt eltöltött időmet. Olyan gáz nem? - a haját kicsit széjjelebb húzta, hogy a szemembe nézhessen, én pedig helyeslően bólogattam.

- Meg tudlak érteni, ha apáék nem hagynák, hogy beszélgethessek V - vel, akkor megszöknék otthonról!
- Ezt hallottam Ji Ha Eun! Egyébként meg az orvosod szerint jót tesz, hogy beszélgetsz azzal a fiúval, már ha egyáltalán fiú és nem lány!

- Apa te inkább nézd az utat, ez egy olyan téma, amit te úgysem érthetsz! - apa mosolyogva megrázta a fejét, majd visszafordult. Hát igen a szülők eléggé gázok tudnak lenni, de mindegy is. Miután megérkeztünk a suliba, a hármas, vagyis Guk, Jimin és NamJoon, unottan és kissé elveszetten várták, a negyedik tagjukat, Kim zavarba ejtő Taehyungot(aki szokás szerint nem jelent meg az iskolába). Annak ellenére, hogy alapvetően Guk és Jimin, a mi csapatunkat erősíti, attól függetlenül haverjai Taehyung - nak, Guk a legjobb haverja. Érdekes, Guk meg én jóban vagyunk, de NamJoon és Taehyung távol áll tőlem.

- Sziasztok fiúk! - köszöntem miközben kiszálltunk a kocsiból. Jae Hee átnyújtotta a botomat, én pedig rátámaszkodtam és igyekeztem felmenni a lépcsőn.

- Hali Ha Eun, Yuri! - biccentett Guk a barátnőm felé, mire Yuri a füle tövéig vörös lett(nem titok, hogy bejön neki Guk).

- Szóval Taehyung még mindig nincs itt! - nyugtáztam magamban, de a fiúk meghallották.

- Nem szeret bejárni, van neki jobb dolga is! Amúgy miért érdekel téged ennyire, hogy mi van vele? - NamJoon felhúzta az egyik szemöldökét, én pedig csak megráztam a fejemet.

- Nem nagyon érdekel. Most pedig be kell mennünk, mert nem sokára kezdődik az óra. nem ártana, ha ti is jönnétek!

- Ne legyél már stréber Ha Eun! - köszi Jimin tényleg hálás vagyok érte. Fogtam magam és a lányok társaságában bementünk az épületbe. Az első óránk irodalom volt, amit a koreai nyelvel is egybekötnek, így egyszerre nyelvtant és irodalmat is tanulunk. Nos köztudott, hogy rajongok az irodalomért, a nyelvtanért már kevésbé, igaz nem vagyok rossz belőle, csak sokkal nehezebben megy. A tanárunk So Ji Sub viszont jó fej, legalábbis szerintem, a többiek Guk kivételével a világból is kiátkoznák szegényt.

- Rendben gyerekek, ma párban fogtok dolgozni. Ha Eun, kérlek legyél te Jeon Guk párja, hogy születhessen legalább egy normális munka is! - én bólintottam egyet, majd a Guk melletti üres helyre ültem. Taehyung helye volt, ahová ültem és még most is belengte az illete, pedig a nyári szünet kezdetet óta nem ült itt. Szegény Yuri párjának megkapta Jimint, aki nem valami eszes, így nem hiszem, hogy jó jegyet fognak kapni.

- Ha Eun, örülök, hogy téged kaptalak és nem őt! - mutatott a barátnőm felé, én pedig felsóhajtottam.

- Szóval a feladatotok, hogy válasszatok ki egy könyvet és érveljetek amellett, hogy a többieknek miért kellene elolvasniuk.

- Ennél nehezebb feladat nem volt? - elégedetlenkedett Naeun, aki végül NamJoont kapta párjának. Én oda se figyelve rá, inkább Guk felé fordultam.

- Neked mi a kedvenced? - kérdeztem tőle.

- Az összes könyv izgalmas, de ha választanom kellene, akkor a zabhegyező lenne az.

- Én épp most kezdtem el olvasni! - húztam elő a könyvet a táskámból, mire Guk elmosolyodott. Oké eléggé aranyos mosolya van ezt meg kell hagyni.

- Úgy tűnik sok közös van bennünk! - suttogta Guk, majd elővette a füzetét és szorgosan jegyzetelni kezdett.

- Van benne valami. Egyébként, ha gondolod át jöhetsz hozzánk, hogy ott fejezzük be az érvelést.

- Rendben, de ma semmiképp nem fog menni, dolgom van!

- Értem, hát akkor majd holnap? 

- Akkor meg neked lesz dolgod, ha jól tudom! - mosolyra húzta a száját, majd elém csúsztatott egy cetlit.
- Mi ez? - kérdeztem és még mielőtt kinyitottam volna, a szépen összehajtogatott papírdarabot, Guk gyorsan válaszolt.
- Tae küldi! - válaszolt fene nagy önbizalommal és vigyorral az arcán. A zsebembe csúsztattam a papírt és visszatértem a jegyzeteléshez. Őszintén, ha nem Guk lett volna a párom, valószínűleg egyedül kellett volna dolgozzak, vagy elviselni Naeun folyamatos piszkálódását, amit amúgy már egész jól tudok kezelni. kezdetben folyton üvöltöztem a beszólásai miatt(egyszer még a hangom is elment emiatt), de már nem foglalkozom vele túlságosan. Ha őt ez teszi boldoggá, hát csinálja. Irodalom után, angol következett, ahol nem meglepő módon NamJoon remekelt, ugyanis az általános Amerikában járta ki. Angol után történelem volt és a végén a számomra rettegett tantárgy a testnevelés következett. A lábam állapotát tekintve nem tornázhatok, emiatt pedig a tanárnő nyíltan pikkel rám. Az óránkon inkább csak figyelem, hogy mit csinálnak a többiek és elég bosszantó, hogy én nem állhatok be hozzájuk. Amíg a fiúk a focizással ütötték el az időt, addig a lányokat jól megizzasztotta a tanárnő. Az óra végén Jae Hee és Yuri lihegve jöttek oda hozzám.
- Kár, hogy te nem vehetsz részt ebben a kínzásban! - sóhajtott fel Yuri, mire Jae Hee közbeszólt.
- Ugyan biztos, hogy abban is kitűnő lenne, mint minden másban! - húzta el a száját, mire én felnevettem. Ez volt az utolsó óra, legalábbis nekem, mert el kellett menjek a gyógytornászomhoz, SeokJin - hez, aki nálam úgy öt vagy hat évvel idősebb, viszont iszonyat jó fej. Jól meg kellett mozgatni az izmaimat, ami nagyon fájt, de ki kellett bírjam. Nem vagyok az a nyafogós típus, szóval egész jól ment. Jutalmul apu megengedte, hogy elmehessek a könyvtárba. A városi könyvtár hatalmas és tele van régi klasszikusokkal és mai modern könyvekkel is. Engem az előbbiek hoznak lázba, szóval a régi könyvek részlegénél kerestem magamnak, a zabhegyező után valami olvasnivalót. Meg is akadt a szemem, a Vörös és Fekete című könyvön.
- Tudtam, hogy itt leszel! - ijedten hátrafordultam és szembe találtam magamat Jeon Guk - al.
- Igen jó érzés, a doki után könyvtárba menni és kényeztetni magamat! - elmosolyodtam és felmutattam a könyvet.
- Engem is kényeztethetnél, mondjuk egy forrócsokival. Van kedved? - mosoly húzódott a szájára, én pedig bólintottam egyet, jelezve, hogy benne vagyok. A könyvtárnak szerencsére volt egy külön kávézó részlege is, így oda ültünk be. Miközben Guk megrendelte a két forrócsokit, én rápillantottam a mobilomra és kis híján kiugrott a szívem a helyéről. V ugyanis írt nekem. Gyorsan meg is nyitottam a beszélgetést.
V: Na mi újság álomlány? Úgy tűnik megfeledkeztél rólam!
Álomlány: Ne haragudj, csak egy barátommal vagyok, ezért nem tudtam válaszolni.
V: Szóval randid van?
Álomlány: Nem egészen. Ő csak egy haver, akivel jól tudom érezni magam. Te ezt nyilván nem értheted, hiszen nincsenek barátaid.
V: Ez volt az évszázad poénja! Na mesélj milyen volt ma a sulid? Még mindig olyan gáz?
Álomlány: Igazság szerint egész jó volt, bár a tesitanár nyíltan utál engem, mert fel vagyok mentve.
V: Sajnálatos. Egyébként tetszik a rózsaszín felsőd! Igazán illik a személyiségedhez!
Kis híja volt, hogy nem esett ki a kezemből, a telefon. Honnan tudja, hogy milyen színű felsőben vagyok?
Álomlány: Ezt meg honnan veszed? Fekete felső van rajtam, ha tudni akarod!
V: Ha Eun nem vagyok vak! Láttam, mikor levetted a Vörös és Feketét a polcról! Nagyon szép lány vagy mondták már?
Álomlány: De hisz, az egyetlen aki ott volt, az Jeon Guk és senki más!
V: Azért nem vettél észre, mert bele voltál mélyedve a könyvbe. Egyébként nem tudtam volna, hogy te vagy, ha nem láttam volna meg a botodat melletted! Ebből rájöttem, hogy az csak te lehetsz.
Álomlány: Miért nem jöttél oda köszönni hozzám?
V: Mondtam már, mert nem szeretném, ha a külsőm miatt beszélgetnénk, szeretném, ha anélkül ismernénk meg egymást, hogy arcot kapcsolnánk a másikhoz!
Álomlány: Tudom és ne haragudj! Most mennem kell, mert meghozták a forrócsokimat. Vigyázz magadra V ja és sok sikert a sulihoz!
Elmosolyodtam és kijelentkeztem. Hihetetlen, hogy akár találkozhattam is volna vele, ha nem szúrom el az egészet. A fenébe, annyira akartam volna személyesen is beszélni vele!
- Ha Eun! - itt van a forrócsokid, ki fog hűlni, ha nem iszod meg! - megráztam a fejem, majd ismét visszarázódtam a valóságba.
- Ne haragudj, épp másik világban voltam. Szóval akkor mikor is akarjuk megírni azt a beadandót?
- Sajnálom, de most tényleg nem fog menni. Egyébként elolvastad a cetlit amit adtam?
- Nem, de most elolvasom! - a zsebembe nyúltam, majd előszedtem a cetlit. Kinyitottam és a szemem rámeredt arra az egyetlen nyamvadt mondatra.

"Az igazi sosem, fehér lóháton érkező szőke herceg, ébredj fel végre!"

Nagyon elgondolkoztatott. Ezt vajon mire értette? Talán az volt a baja, hogy időt kértem tőle és nem omlottam a karjaiba, ahogyan azt a többi lány is tette? Vagy csak így akarta felhívni magára a figyelmemet? Nos gőzöm sincs, de kíváncsivá tett. Vajon ki ez a Kim Taehyung valójában és mégis mit akarhat pontosan tőlem?

1.rész

"Egy olyan egyszerű srác mint én nem érhet fel hozzád, elrejtem a valódi érzéseimet mikor veled vagyok"(BTS: Beautiful)

Az életem szinte kész agyrém. 15 éves koromban volt egy autóbalesetem, aminek hála nem csak az anyámat veszítettem el, de az égési sérüléseknek hála, a lábamat sem tudom már olyan jól használni mint eddig. Mi ebben az egészben a legrosszabb? Hát az, hogy az apámhoz kellett költözzek, akit 10 éves korom óta nem láttam. Nem voltam tervezett gyerek, csak becsúsztam. Az apámnak van felesége és két velem egykorú lánya Jae Hee és Naeun. Jae Hee volt az, aki elfogadott engem a problémámmal együtt és mára már szinte legjobb barátnők lettünk. Ami Naeun - t illeti, nos ő utál és azt kívánja bárcsak kiugornék az ablakon. Na azt ugyan várhatja. Az apám jogász és ügyvéd, elég szigorú de ha ettől eltekintünk, tök laza apuka. Az iskolában vannak barátaim akikkel elszórakozhatok, köztük van Jae Hee is, na meg az én legjobb barátom Yuri, aki szinte olyan mintha a húgom lenne. A mi kis csoportunk úgy nézz ki, hogy ott van a két legnépszerűbb Jae Hee és Guk, aki Jae  Hee egyik barátja, Yuri és Jimin, akik nekik hála lettek népszerűek és ott vagyok én a nyomorék kripli, a fene nagy számmal. Igen sokszor megkapom, hogy mennyire sajnálatra méltó vagyok, csak mert van egy botom aminek segítségével közlekedek. Szerintem viszont ez a legkevésbé sem gáz, ugyanis az a bot hála Yuri - nak, tökre fel van turbózva, ezért nem is szégyenkezek miatta. Ezt a káoszos életet, csak egyetlen egy reménysugár világítja meg V az internetes barátom, akibe már egy jó éve bele vagyok zúgva. Oké még soha nem mutatott magáról fotót, de azok alapján amiket elmesélt magáról, csak egy szőke herceg lehet. Hiszen intelligens, könyvmoly, művészlélek és elképesztően jó a memóriája. Minden titkomat megosztom vele, ami csak említésre méltó. Jó azt persze nem mondtam meg neki, mennyire hadilábon állok az iskola hírhedt rossz fiújával Kim Taehyung - al, aki ugyan kicsit sem az esetem(miért is lenne, hiszen barna hajú kifejezetten rossz modorú és annyira okos, hogy mindenbe bele tud kötni ami nem tetszik neki), mégis mindig eléri, hogy rá fordítsam a figyelmemet. Ez pedig nagyon bosszantó tud lenni. Az iskolában majdhogynem minden lány oda van érte, a kis csapatunkat kivéve. Na jó Jae Hee említette, hogy mikor a fiú az iskolába jött, neki nagyon tetszett, de a lelkesedése hamar alábbhagyott, mondjuk meg tudom érteni miért. Én sem kedvelem túlzottan, ha egy pasi kerek perec a szemembe mondja, hogy utál. Én jól elvagyok a magam kis világában, ő is legyen el az övében. De kanyarodjunk vissza az én netes lelki társamhoz. Ahogy már említettem, mindent megbeszélünk egymással. Mindig kitalálja mire gondolok és néha az is előfordul, hogy olvas a gondolataimban. Általában egy jó hosszú levél formájában elmesélem neki, hogy mi történt velem, ő pedig értékeli az egészet és igyekszik tanácsot adni. Most mondjátok, hogy nem cuki!
~ V bejelentkezett - Na látjátok épp jókor.
V: Szia álomlány. Bocs, hogy eddig nem írtam, de otthon kitört a harmadik világháború.
Álomlány: Miért már megint mit csináltál?
Elfelejtettem megemlíteni, hogy V egy igazi lázadó tini, vagyis imád fejfájást okozni a szüleinek. Hiába most abban a korban vagyunk, amikor ki kell élnünk magunkat.
V: Ne is kérdezd! Az anyámék kiakadtak, mert hajnal ötig fent voltam, hogy befejezzek egy festmény, ezért nem tudtam ma suliba menni. Mondanom sem kell totál kiakadtak rám.
Álomlány: Meg tudlak érteni. Velem az apám csinálja ugyanezt. Szó szerint száműzött a szobámból, mert félt, hogy depis leszek és felakasztom  magamat.
V: Ez hülyeség! Csak azért mert szeretsz elvonulni, attól még nem vagy depressziós. De ugye nem terveztél öngyilkos lenni vagy igen?
Nem válaszoltam rá. Nagyon érzékenyen érintett ez a téma, tekintve, hogy a balesetem elején tényleg megpróbálkoztam vele. Egyik éjszaka kiosontam a konyhába, majd bevettem az egész doboz nyugtatómat, aminek meg is lett a hatása, úgy két napon keresztül aludtam. Apa és Jihyun(a mostohám) nagyon aggódtak miattam. Én pedig akkor megfogadtam magamnak és persze nekik is, hogy soha többet nem teszek ilyet.
V: Ha Eun ne csináld már ezt kérlek! Tudod, hogy én csak nagyon aggódok érted.
V: Figyelj, ha nem akarsz beszélni velem, akkor ki fogok lépni.
Álomlány: Ne légyszi! Csak nagyon rosszul esett nekem amit írtál. Hiszen már ezerszer megígértem, hogy nem lesz még egy olyan eset. Nem bízol bennem?
V: Nem bizalmatlan vagyok, hanem aggódó! Féltem az életedet te nő! Kérlek soha többet ne jusson ez az eszedbe, mert nagyon fontos vagy nekem ahhoz, hogy elveszítselek!
Azt mondta fontos vagyok neki ez annyira whááá. Jó persze biztos barátként vagyok fontos neki, de ez engem a legkevésbé sem érdekel, hiszen mégis csak fontos vagyok neki.
V: Akkor elmondanád milyen volt az első nap a suliban?
Álomlány: A hosszabb, vagy rövidebb változatot akarod hallani?
V: Mindent a legapróbb részletességgel.
Álomlány: Nos a suliban azt hiszem nem túl sok dolog változott az előző évhez képest. Az osztálytársaim, a barátaimon kívül, még mindig kriplinek tartanak és úgy kezelnek, mintha valami fertőzést kaptam volna el, vagyis szigorúan két lépés távolság. Egy változás azonban volt, persze ez inkább a mi osztályunkat érintette. Új osztályfőnököt kaptunk Kim Woo Bin a neve, nekünk csak Kim tanár úr. Elég jó fej, bár ez még csak az első napja volt velünk, remélem nem kap majd frászt, ha rájön, hogy nem vagyunk olyan kis angyalok mint mutattuk magunkat. Az első nap viszonylag könnyen ment, nem volt túl sok óránk, hisz mégis csak az első napunk volt. Én Jae Hee - vel és Naeun - nal együtt mentem iskolába, apu vitt be minket, ő rögtön utána munkába ment. Néha úgy érzem túl sokat dolgozik és keveset van velünk a lányaival. Az osztály összetétele nem változott, bár nem volt bent mindenki, vagyis csak egy bizonyos valaki, aki általában csak hét közepére szokott megérkezni, de ez az ő speciális szokása. Először furcsa volt újra belerázódni a hétköznapokra, de nem is volt olyan vészes. Az első óra után  a srácokkal elmentünk a büfébe, hogy megvegyük az ebédet(Jihyun sajnos pocsék szakács). Közben Yuri megállás nélkül csak beszélt és beszélt.
- Képzeljétek el, annyira nagyon menő volt, hogy apu elvitt engem az állatkertbe, de komolyan! Láttam elefántot, meg zsiráfot és tigrist, ohh meg egyszarvút is! - Na igen Yuri nem az eszéről híres, de mégsem lehet őt nem szeretni. Miután visszatértünk a büféből, Naeun a padom felett lapozgatta a jegyzeteimet és bosszankodva megrázta a fejét. Én odabotorkáltam hozzá és kikaptam a kezéből a füzetet.
- Hányszor mondtam, hogy ne nyúlj a cuccaimhoz? - förmedtem rá és kicsit megböktem a vállát.
- Most meg mi bajod van? Én csak kíváncsi voltam, hogy mindent leírtál e. Persze egy strébernek ez nem lehet nehéz! - észrevettem azt a gúnyos mosolyt az arcán, amiért legszívesebben pofon vágtam volna.
V: Tehát az idősebbik nővér nem a szíved csücske?
Álomlány: Az nem kifejezés! Egy kanál vízben meg tudnám fojtani. A második órán Kim tanár úr elmondta, hogy mit vár el tőlünk, ami a többieknek úgy jött le, hogy csinálhatunk bármi rosszat, ő nem fog minket keményen megbüntetni. Szép is lenne. Guk Jimin és sajnos a suli legnépszerűbb fiújának a barátja Nam Joon, elkezdtek haverkodni, aminek az eredménye az lett, hogy egész nap hülyültek, minket pedig levegőnek néztek. Szép kis barátok mondhatom. Na Joon tulajdonképpen nem is olyan rossz fej, kár, hogy a barátja egy tuskó. De ami a legjobb, hogy új könyvet kezdtem el olvasni, nem fogod kitalálni melyiket.
V: Csak nem a Zabhegyező?
Álomlány: Mi vagy te valami látnok? Egyébként eltaláltad. Valóban a Zabhegyezőt kölcsönöztem ki.
V: Egyszerűen verhetetlen vagyok. Egyébként a könyv egész jó, bár kétlem, hogy egy olyan édes lánykának mint te, nem tetszene ez a könyv.
Álomlány: Azért elolvasom, mert sohasem tudhatod, hogy mit fogok épp megszeretni. Most mennem kell, mert Yuri mindjárt itt lesz, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
V: Rendben van, este még írók
Kijelentkezett. Nem szeretek én kezdeményezni, főleg egy ilyen helyzetben nem. Összeszedtem a holmimat, majd kimentem sétálni egyet. Eredetileg Yuri valóban átjött volna, de végül le kellett mondania, mert a papája megfázott és el kellett mennie gyógyszert venni. Úgy döntöttem, hogy a parkba megyek sétálni, jobb dolgom úgysem akadt. Kisétáltam a nappaliból(odavoltam száműzve) , majd a botom segítségével elindultam sétálni. Elég lassú vagyok, mert az izmaim roncsolódtak a balesetben. A parkban van egy kedvenc helyem, mindennap szeretek oda menni. Egy fa tövében, van egy kisebb pad, oda szoktam  leülni, hogy olvashassak. Most azonban nem voltam egyedül. A fa alatt, ugyanis ott feküdt Kim Taehyung. Én megköszörültem a torkomat, mire kinyitotta a szemét.
- Szia már vártalak! - rám villantotta, a mosolyát, a testemet pedig kellemes érzés járta át, mint mikor a lányok hasában pillangók kezdenek el cikázni.
- Szia nem voltál suliban! - motyogtam és igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy most a szokásosnál is jobban nézz ki.
- Tudom dolgom volt! Hallottam, jól ki idegelted a nővéredet.
- Szeret mindent túl bonyolítani. Miért jöttél ide?
- Mert mondanom kell neked valami nagyon fontosat! Tudod Ha Eun te vagy az egyetlen lány aki..
- Akit utálsz?
- Nem hanem..
- Aki szerinted egy hülye nyomorék?
- NA ezt azonnal szívd vissza! A fenébe, miért kell ennyit beszélned? Azt akartam mondani, hogy te vagy az a lány akit szeretek te hülye! - a szemeim elkerekedtek és teljesen lefagytam. Na erre aztán nem számítottam. Ott feküdte előttem Kim Taehyung és közli velem, hogy szeret engem.
- Mégis mióta vagy te szerelmes belém?
- Lássuk csak nyáron jöttem rá, hogy érdekelsz úgy igazán, de már elsőben azt gondoltam, hogy te vagy a legszebb lány a suliban!
- Hát ez nekem új. Hiszen én vagyok a suli kriplije, mégis mit akarsz tőlem?
- Kezdetnek legyünk barátok és remélem rájössz, hogy komolyan gondoltam, amit az előbb mondtam.
- Még át kell gondolnom. Holnap még rátérünk a témára.
- Holnap nem leszek. A szerda megfelel?
- Legyen. Akkor szerdán! - Taehyung bólintott egyet, a szívem pedig vadul dobogott a mellkasomban. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom érezni, de úgy tűnik mégis megtörtént. Te jó ég, most mihez fogok kezdeni?