5.rész

"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted."

Boldogan pattantam ki az ágyból. A tudat, hogy én lettem Kim Taehyung barátnője, adott nekem egy kis önbizalmat. Hiszen ki ne akarna, a suli legnépszerűbb pasijának a barátnője lenni? Ma elhatároztam, hogy nem megyek apa kocsijával, helyette inkább gyalog megyek. Igaz hosszú lesz az út, ami az én lábamnak nem túlságosan jó, de most először vagyok szerelmes és ezért megéri.

- Apa én már indulok is! - baktattam le a lépcsőn mosolyogva.

- Kicsim, majd én beviszlek, ahogyan a testvéreidet is.

- Nem szükséges, de azért köszönöm. Ne aggódj, nem lesz bajom apa! - nyomtam egy puszit az arcára, majd felkaptam a táskámat, és a botommal a kezemben indultam útnak. Most először éreztem magamat ilyen boldognak, mióta anya meghalt. Kifejezetten jót tett, hogy megerőltettem a lábamat. Meg aztán, egy kis friss levegő sosem árt. Mikor megérkeztem, Yuri ott ücsörgött egyedül a lépcsőnél. Ott tartottam, hogy egyszerűen otthagyom, de mégsem voltam rá képes. Inkább odapattantam mellé.
- Látom valaki rossz kedvű! - böktem meg a vállát, mire rám nézett.
- Ha Eun te meg, hogy kerülsz ide? Azt hittem, hogy nem fogsz megbocsátani.
- Először ez volt a célom, de esélyt sem adtam arra, hogy megmagyarázd.
- Valóban Taehyung barátnője voltam, de még az iskola kezdetekor, amikor még nem utáltad őt.
- Köszi, hogy elmondtad a dolgot. Egyébként nem utálom már Taehyung - ot egyáltalán! - vigyorogtam.
- Hallgatlak! - emelgette a szemöldökét, mire én elnevettem magamat.
- Szóval tegnap megismerhettem, milyen az igai Kim Taehyung és rájöttem nem is olyan rossz arc, mint képzeltem.
- Valami azt súgja, hogy nem csak ennyi történt!
- Nos ha azt mondom, hogy a barátnője lettem elhinnéd?
- Mi csoda? - sikította Yuri, majd felpattant a helyéről - Te vagy Kim Taehyung barátnője! - kiabálta úgy, hogy legalább a fél iskola meghallotta.
- Nocsak a stréberséged és a nyomorultságod végre eredményt hozott? - sziszegte a mostoha banya, mire én elengedtem a fülem mellett.
- Engem legalább szeretnek, nem úgy mint téged Naeun! - nevettem el magamat, mire a mostohabanya jobbnak látta, ha elhúzza a csíkot.
- Ezt most jól megkapta! - vigyorgott Yuri és lepacsizott velem. Az órák elkezdődtek, de én nem tudtam másra figyelni, mint Kim Taehyung eszméletlenül dögös mosolyára, amivel az órán legalább háromszor megajándékozott. Még most sem tudom teljes egészében felfogni, hogy egy pár lettünk. Az óra utolsó 10 percében megrezgett a mobilom és láttam, hogy a drága V küldött nekem üzenetet.
~V: Mostanában nem hallottam felőled!
~Álomlány: Nem én tűntem el, hanem te! Egyébként meg nem beszéltük meg ezt az egész szeretlek dolgot. Talán magyarázatot kellene adnod, vagy valami!
~V: Válasz kell? Akkor gyere ma hétre a gördeszkapályához és ott megkapod a választ.
~Álomlány: Miért kell odamennem? Hiszen telefonon beszélgetünk!
~V: Szeretnéd megtudni végre, hogy ki is vagyok valójában? Szerintem nagyon tetszenék neked!
~Álomlány: Ilyen hamar? Nem hiszem, hogy készen állok erre! Túlságosan korai ez még.
~V: Ne csináld már Ha Eun! Mégis meddig akarsz még várni erre? Fontosnak tartom, hogy végre személyesen is megismerkedjünk!
~Álomlány: Rendben van, akkor este találkozunk! - erre lezártam a mobilt. Most mégis mit csináljak? Teljesen be vagyok tojva ettől a találkozástól. Hiszen mégiscsak a netes legjobb barátommal fogok találkozni, aki nem mellesleg néhány napja azt írta nekem, hogy szeret. Ráadásul azt sem tudom, hogyan ecseteljem ezt Taehyung - nak anélkül, hogy megbántanám. Remélem nem fog érte nagyon haragudni. Miután véget ért az óra, oda is mentem hozzá.
- Taehyung!
- Mi történt Ha Eun? A nővéred megint bántott? Én majd elintézem, ne aggódj!
- Nem arról van szó! Tudod ma találkozóm lesz egy fiúval, akivel a neten lettünk barátok. Szerettem volna, ha erről te is tudsz.
- Nagyon édes vagy, de nem kell nekem mindenről beszámolnod! Soha nem sérteném meg a magán szférádat, szóval nyugodtan menj csak el és találkozz a barátoddal!
- Túlságosan nyugodt vagy, de kedves tőled, hogy nem kezdesz féltékenykedni!

- Hiszen a barátnőm vagy, semmi okom sincs féltékenynek lenni! Meg aztán nem akarlak elmarni magam mellől! - magához húzott és a száját az enyémre tapasztotta. Jóleső érzés volt a csókja, megmelengette a szívemet. De akkor is zavart, hogy ennyire nyugodtan kezelte azt, hogy találkám lesz V - vel. Sajnos nem túl sok időnk maradt egymásra, mert a tanítás folytatódott. Irodalmon sikeresen bemutattuk a zabhegyezőt Guk - al, amire természetesen mindketten ötöst kaptunk. A tanár úr külön meg is dicsért minket, amiért ilyen lelkesek voltunk. Az óra vége előtt azonban Taehyung hirtelen kikéredzkedett az óráról és az arcán látszott, hogy valami nagyon nem stimmel. Az óra végén egyenesen a fiú mosdóhoz mentem, mivel Taehyung szinte felszívódott. Kicsit féltem benyitni, de végül mégis megtettem. A testem megfeszült, mikor láttam, hogy Taehyung ziláltan, a verítékében úszva ütögetni a mosdó falát az öklével. A tekintete metszően jeges volt, én pedig alaposan megijedtem. Még sosem láttam őt ilyennek.
- Taehyung, minden rendben? - kérdeztem, miközben egy kicsit közelebb mentem hozzá.
- Mit akarsz itt, nem látod, hogy nem vagyok jól! - ordított rám, én pedig egy pillanatra összerezzentem.
- De igen látom. Ne hívjam az iskola orvost? Talán pihenned kellene!
- Nem vagyok beteg! - a falhoz szorított, én pedig szaporábban vettem a levegőt. A szemei kongtak az ürességtől, a szorítása pedig erős volt, így esélyem sem lett volna szabadulni.
- Mi a fene ütött beléd? Ha rosszul vagy inkább menj haza, de engem ne bánts! - én is felemeltem a hangomat, mire Taehyung mint aki most józanodott volna ki, elengedett és helyette szorosan magához ölelt.
- Nem engedem meg magamnak, hogy újra bántsalak! Megígértem, hogy nem teszem meg még egyszer! - úgy simogatott és beszélt hozzám, mint aki teljesen elveszítette a józan eszét.
- Mit tettél Taehyung? Mit csináltál velem?
- Az már nem számít, de többször nem teszem meg, megígértem neked! - erre elengedett és sietősen távozott, én pedig ott maradtam a fiú mosdóban és azon gondolkodtam, hogy mégis mi a fene üthetett belé és mit ígért meg nekem. Nem emlékszem, hogy bármit is ígért volna nekem, pláne nem azt, hogy nem fog többször bántani. A pasik furcsák, az már egyszer biztos. Miután a tanítás véget ért hazavitt minket a sofőrünk, én pedig lázasan készülni kezdtem a ma estére.
- Ha Eun, úgy dobálod a ruháidat, mintha randira készülnél! - vett le a fejéről egy farmert Jae Hee.
- Bocsi, de nagyon ideges vagyok, mert most találkozok először V - vel és nem akarom, hogy csalódjon mikor meglátja, hogy fogyatékos vagyok!
- Ne ezen kattogjon az agyad! Te nagyon szép, okos és kedves vagy, a lábad meg amúgy se nagyon szokott akadályozni abban, hogy éld az életedet!
- Ez igaz, de egy idegennek ezt nehezebb felfognia mint neked, aki már régóta ismersz!
- Mi lenne ha ezt vennéd fel! - rámutatott az anyukám fekete, fehér pöttyös ruhájára, nekem pedig összeszorult a szívem. Abban a ruhában volt a keresztelőmön is.
- Ez tényleg gyönyörű! Akkor azt hiszem ez lesz az! - leemeltem a vállfáról és magamra vettem. A hajamat begöndörítettem, tettem magamra egy kevés sminket és magamra vettem az anyától kapott láncomat. Mikor a tükörbe néztem, nyoma sem volt annak a bizonytalan és gátlásos lánynak, aki egyébként lenni szoktam. Apa felajánlotta, hogy elvisz és meg vár, de én szerettem volna inkább egyedül menni. Pontban hétre meg is érkeztem a pályára. Addigra már alaposan besötétedett és rajtam kívül senki sem tartózkodott már ott.
- Hát eljöttél! - hallottam meg egy hangot a hátam mögött. Ijedten hátrafordultam és megláttam, hogy egy alak sétál egyenesen felém. Az arcát nem láttam, mivel eltakarta a kapucnija.
- V, hát tényleg te vagy az?
- Ki más lennék? - letolta a fejéről a kapucniját és akkor láttam meg, hogy V nem más mint Taehyung. Ugye ez most valami vicc? Ő nem lehet V!
- Taehyung, mit keresel te itt? Azt mondtad, hogy nem zavar, ha találkozom valaki mással.
- Nem is zavar, mivel az akivel találkozód van, az én vagyok! Nézd meg ezt! - erre a telefonját felém fordította és akkor láttam meg, az üzeneteket.
- Ezt meg, hogyan csináltad? Hiszen az órán nem volt nálad a telefonod!
- Nem is én írtam. Ezek az én gondolataim, amiket valaki más írt le. Nem akartam lebukni, ezért mindig más írt helyettem, mikor veled voltam, vagy te a közelben voltál. Nem akartam, hogy megsejtsd, különben már akkor leráztál volna!
- Miért kellett hazudnod? Én a barátomnak tartottam egy olyan valakit, aki valójában te vagy!
- Talán van valami baj ezzel?
- Nem, de ez akkor is rossz tréfa volt!
- Ez nem tréfa volt, de valahogyan a közeledben kellett legyek és ez jó ötletnek tűnt!
- Miért akartál annyira a közelemben lenni?
- Azért mert szeretlek Ha Eun! Ennyi ok nem elég neked?
- De igen. Csak olyan furcsa nekem ez az egész! Hiszen neked is elmeséltem olyan dolgokat, amiket eddig mind magamban tartottam, én viszont nem tudok rólad semmit sem!
- Nincs is olyan dolog, amiről tudnod kellene! Csak egy valamit ígérj meg nekem Ha Eun: Soha ne kételkedj abban, amit mondok neked. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, te csak hidd el amit mondok! Meg teszed ezt nekem?

- Persze Taehyung, én teljes mértékben megbízok benned! - Taehyung félretolta egy hajtincsemet és gyengéden megcsókolt. Bár szerettem volna teljes mértékben megbízni benne, valami mégis azt súgta, hogy van valami amit eltitkol előlem. De vajon mi lehet az és mennyire forgatja majd fel az életemet?

4.rész

"Soha ne felejts el, mosolyogni, még akkor sem, ha szomorú vagy, mert lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba!"

 Végre elékezett a hétvége! A csók után, nem beszéltem Tae Hyung - al. Előbb magamban kell tisztáznom, hogy mit érzek a fiú iránt. Nem tagadom, hogy a csók megmelengette a szívemet. Ennek ellenére, mégis azt látom, hogy bizonytalanság árad abból a fiúból. Mintha, ő maga sem tudná, hogy komolyak e az érzései. Én nem akarok, csak egy újabb hódítás lenni. Szeretnék több lenni, az életében. Úgy érzem, hogy talán én segíthetek neki, kilépni a bizonytalanságából. A mai nap, úgy telt, mint az összes többi. Csak feküdtem az ágyamon és olvastam. V nem lépett még föl, így muszáj volt elfoglalnom magamat, mert nem akartam, hogy ezek az őrült gondolatok, teljesen az őrületbe kergessenek. Yuri - val, továbbra sem akartam szóba állni, noha a lány már rengetegszer hívott és hagyott nekem üzenetet. Miután a krimiregény sem kötött le, a táskám mélyére száműztem a könyvet és kibújva az ágyból, szépen lesétáltam a lépcsőn. Mikor otthon vagyok, egyáltalán nem érdekel, hogy mi van rajtam. Csak magamra kaptam egy kapucnis felsőt és úgy battyogtam le.

- Nocsak végre felkeltél! Az apád, már nagyon aggódott miattad! - Jihyun eleresztett felém egy mosolyt, amit én viszonoztam is.

- Már nem aludtam. Csak szükségem volt, egy kis magányra, hogy gondolkodni tudjak.

- Csak nem egy fiú van a dologban? - én félénken bólintottam egyet, mire Jihyun, baráti módon belém karolt és vigyorogni kezdett.

- Hát, a lányok és az apád elmentek vásárolni, szóval csak mi ketten vagyunk. Ha gondolod nekem elmondhatod mi a probléma.

- Ha nem fogsz kinevetni, akkor elmesélem! - leültem a kanapéra, Jihyun pedig közevetlenül mellém.

- Nyugodj meg. Hiszen próbálok minél jobban kijönni veled, szóval eskü nem fogok nevetni rajtad.

- Az a helyzet, hogy néhány napja egy fiú először csókolt meg! - láttam, hogy Jihyun arcára felkúszott egy vigyor.

- Ez szuper Ha Eun, az első csókod! Na és attól kaptad, akitől szeretted volna?

- Nos pont ez az amit nem tudok. Taehyung csókja volt a legszebb dolog, amit életemben kaptam, mégsem tudom mit érzek iránta.

- Talán mert még nem ismered őt annyira, hogy biztos legyél az érzéseidben. Biztos vagyok benne, ha adsz neki időt, hogy megmutassa ki is ő valójában, akkor rájössz, hogy mit érzel iránta.

- Ez nem igazság! Miért van az, hogy mindig másnak van igaz? - a tenyereim közé temettem az arcomat és vadul megráztam a fejemet. Igaza volt abban, hogy jobban meg kell ismernem a fiút, mielőtt bármilyen következtetést vonok le. Jihyun nagyon jó fej volt, amiért meghallgatott. Ez olyan téma, amit apával nem tudnék megbeszélni, Jae Hee, pedig túlságosan pletykás nőszemély. A délelőtt további részét, a mostohámmal együtt töltöttem, aki kivételesen nem egy igazi boszorkány. Egy órával később, apáék is megérkeztek. Jihyun ígéretéhez híven, egy szót sem szólt nekik a beszélgetésünkről.

- Ha Eun, msot akkor mi van közted és Taehyung között? - kérdezte Jae Hee, én pedig úgy tettem, mintha nem is hallottam volna meg őt. Elkezdtem felvágni a zöldséget az ebédhez, mikor apa köhintése zökkentett ki, a gondolatvilágomból.

- Kicsim téged keresnek! - nézett rám apa, mire minden szempár rám szegeződött. Mégis ki akar ennyire látni engem?

- Ki az apa? - nyögtem ki, mire apa rátámaszkodott a pultra.

- Menj és nézd meg magad! - én bólintottam egyet és kimentem a nappaliba. Kis híján sokkot kaptam, mikor megláttam, hogy szürke melegítőfelsőben, egy magnólia csokrot szorongat a kezében Kim kiismerhetetlen Taehyung. A szívem kis híján kiugrott a helyéről, mikor megláttam a fiút. A homlokába hulló barna hajtincsek alatt észrevettem a barna szemeket, amikből áradt a csillogás. Félszegen, az ajtóhoz sétáltam és hozzá hasonlóan lehajtottam a fejem, mire ő eleresztett egy mosolyt.

- Aranyos a mosolyod! - kicsit megpaskolta a fejem tetejét, mire én is elmosolyodtam.

- Hogy kerülsz ide?

- Csak gondoltam, hogy bocsánatot kérek, azért a csókért. Nem akartalak zavarba hozni, de komolyan gondoltam, amit mondtam. Ez a tiéd! - nyújtotta felém a csokrot, én pedig remegő kezekkel elvettem.

- Most nagyon megleptél. Nem gondoltam volna, hogy ezért képes vagy eljönni ide. Az álla alá nyúltam, hogy a szemünk egy magasságban legyen.

- Igazából volna itt még valami. Van mostanra valami programod?

- Nem nincsen. Miért kérdezed?

- Esetleg nincs kedved eljönni velem valahová? Ott lesznek a srácok is, kicsit ökörködünk. Kellene oda egy lány is, aki, majd pátyolgat minket, nehogy valami hülyeséget csináljunk!

- Nem is tudom, hogy ez jó ötlet e. Tudod a fiúk biztosan nem az én társaságomra vágynak. Egyik lábamról a másikra lépkedtek, annyira zavarban voltam.

- Ne aggódj, majd én vigyázok rá! - a tenyere rásimult az enyémre és a testemet bizsergés járta át. Vettem egy mély levegőt, majd szépen lassan kifújtam.

- Felöltözöm és indulhatunk! - megfordultam volna, de ő elkapta a csuklómat.

- Nem kell! Így is nagyon szép vagy. Legalább láthatok valamit a természetességedből is. Nekem így sokkal jobban tetszel, mint egyébként! - a fülem tövéig elvörösödtem. Még egy fiú sem bókolt nekem így mint ő. A botomra néztem, mire Taehyung megrázta a fejét.

- Nem szeretném, ha azt most magaddal hoznád! Tudom, hogy anélkül nem tudsz normálisan járni, de majd én segítek. Leguggolt, majd a hátára mutatott. Na ha eddig nem hozott volna eléggé zavarba, most rátett egy lapáttal. Én zavartan belekapaszkodtam, ő pedig a hátára vett és úgy mentünk egyenesen, a fiúk rejtekhelyére, pontosabban egy elhagyatott gördeszkapályára. A srácok is ott voltak NamJoon kivételével. Guk és Jimin rám mosolyogtak, én pedig bólintottam egyet.

- Remélem nem baj, ha Ha Eun is velem jött? - kérdezte Tae a két fiút, mire ők megrázták a fejüket.

- Sokkal jobb ha többen vagyunk! - Taehyung a karjába kapott, majd leültetett a padra. 

- Te maradj csak itt, nekem még van egy kis befejezni valóm! - én bólintottam egyet, ő pedig nyomott egy gyors puszit az arcomra. Mielőtt kérdőre vontam volna, már ott sem volt. Guk ekkor jött oda hozzám.

- Úgy tűnik Tae tényleg komolyan gondolja!

- Mégis micsodát?

- Hogy téged akar. Még sosem tepert ennyit egy lány miatt sem. Furcsa volna, ha csak szórakozásra kellenél neki.

- Nem is tudom. Nem tudom pontosan mit érzek iránta. Amikor a közelemben van, olyat érzek, amit még sosem. Zavarba jövök és nem tudom mit csináljak.

- Tudod ez természetes, ha az ember szerelmes. Nem gondolod, hogy ez lehet az oka?

- Én már nem tudok semmit sem. Egyébként Taehyung mire készül? - kérdeztem, mire Guk eleresztett felém egy mosolyt.

- Szerintem nagyon tetszeni fog neked! - erre az említett is megjelent, az arcán kék és fehér festékpöttyök csillogtak.

- Gyere velem mutatnom kell valamit. leguggolt, én pedig újra felszálltam a hátára. Egészen a híd alá vitt, ahol legnagyobb döbbenetemre, egy életnagyságú portré díszelgett, mégpedig rólam. Ha nem a saját szememmel látom, nem hittem volna el. Tökéletesen ki volt dolgozva minden egyes porcikám.

- Ezt te csináltad? - néztem könnyes szemekkel Taehyung - ra, mikor az letett a földre.

- Igen. Szerettelek volna meglepni. Ez is amolyan bocsánatkérő ajándék lenne.

- Még soha nem kaptam senkitől sem ilyen szép ajándékot. Köszönöm Kim Taehyung!

- Ha már itt tartunk, miért nem hívsz simán csak Tae - nak?

- Mert nekem tetszik a teljes neved! - elmosolyodtam, mire Tae magához ölelt. A testemet újra az a bizsergető érzés járta át, mint korábban mikor a kezemet érintette meg.

- Hé V mi lassan leléptünk! - Jimin kiáltására megborzongtam. Az lehetetlen! Taehyung nem lehet az a V, akivel naphosszat beszélgetek. Képtelenségnek tartottam, ezért remegő kezekkel nyitottam meg az üzeneteimet, majd küldtem egy gyors üzenetet V - nek.

Álomlány: Kérlek mond, hogy nem te vagy az Taehyung!

V: Ki az a Taehyung? Talán a pasid? Ha igen, akkor ajánlom neki, hogy jól vigyázzon rád.

Végignéztem mindhárom srácon, de egyikőjük kezében sem volt ott a mobil. Tehát mégsem volt igazam és nem Taehyung V. Ez azért kicsit megkönnyebbülés volt.

- Mi a baj Ha Eun? - kérdezte Tae, mire ránéztem.

- Ki adta neked a V becenevet? - kérdeztem félénken.

- Igazából mindig is így hívtak engem. Az okát nem tudom, de nekem tetszik. Talán valami gond van vele?

- Nem, csak meglepett, hogy ez a beceneved.

- Csak a haverok hívnak így, akik most itt is hagynak minket! - a fiúkra pillantott, akik vették a lapot és otthagytak minket. Ismét kettesben maradtam a fiúval, aki mindig képes engem zavarba hozni.

- Oké és most mihez fogunk kezdeni?

- Elviszlek, a Kim főhadiszállásra, pontosabban a műtermembe. Szerinted ezt csak úgy összehoztam? - kérdezte rámutatva a falon díszelgő portrémra.

- Ez biztos jó ötlet? Az apám nem fog örülni, ha sokáig kimaradok.

- Én már megbeszéltem vele, szóval emiatt ne aggódj! - na ez szép! Szóval ezek ketten titokban beszéltek egymással? Taehyung ismét megfogta a kezemet, majd elindultunk, a titkos műterembe. Nem kellett sokat gyalogolni, mikor megláttuk a kis házat. Mikor beléptem, kis híján sokkot kaptam. A ház ugyanis tele volt az engem ábrázoló festményektől és rajzoktól. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekelhetek valakit, főleg, hogy ez a valaki Kim Taehyung lesz.

- Ez hihetetlen! - nyögtem ki, mire Tae elmosolyodott. Láttam, hogy büszkeség töltötte el, ha a képekre nézett.

- Ezek a legjobban sikerült képeim. Hála a múzsámnak, azt mondhatom, hogy megérte késő éjszakáig fent maradnom és napokat hiányoznom az iskolából.

- Tehát ezért volt. Te mindig megtudsz engem lepni Taehyung.

- Ez még csak a kezdet. Szeretném, ha többet is megtudnál rólam. Szeretném ha a barátnőm lennél ha Eun! - most láttam, csak először az igazi Kim Taehyung -  ot és nagyon tetszett nekem. Már biztos voltam benne, hogy mit érzek iránta. Biztos voltam abban, hogy igenis beleszerettem ebbe, a nagyképű, barna hajú festőművész istenbe!

- Én nem szeretném, ha csak egy hódítás lennék Taehyung!

- Rád soha nem tudnék úgy tekinteni, mint másokra, mert én szerelmes vagyok beléd! - mélyen kifújta a magába fojtott levegőt.

- Ha ez tényleg így van, akkor szívesen leszek a barátnőd Kim Taehyung! - láttam az arcán, a megkönnyebbülést. A szemei úgy csillogtak, mint a sötét éjszakában a csillagok. A karjába kapott és jól megpörgetett. Én a kezemet gyengéden végigsimítottam az arcán, majd egy csókot nyomtam az ajkára. Az ajkai puhán érintették az enyémet. Úgy éreztem, mintha a föld felett lebegtem volna. Gondolni sem mertem arra, hogy egyszer még le fogok zuhanni.