2.rész

"A szavak, amiket sosem mondtam ki, a szavak, amiket nem tudtam, hogy akkor fogok mondani, mikor sírok"

 Új év a suliban második nap. Mondhatnám, hogy sokkalta jobb volt, mint a tegnapi nap, de akkor hazudnék. Hisz tegnap nem csak, hogy V közölte, hogy fontos vagyok neki, de Taehyung szintén valami fontosat közölt velem, mégpedig azt, hogy szeret engem. Nem tudom mennyire kellene komolyan vegyem. Igazából nagyon érdekes egy fiú: Egyszer azt mondja valakinek, hogy szereti, máskor pedig úgy tesz, mint a jégkirálynő a mesében, ergo senkihez sem szól a haverjait kivéve. A mai nap is a szokásos készülődéssel kezdődött. Naeun bevágtatott a fürdőbe és fél órán keresztül ott is maradt, mi meg Jae Hee - vel kint rekedtünk, ezért indulás előtt olyan volt a hajam, mint egy madárfészek. Jihyun megcsinálta nekünk a reggelit, bár én tuti inkább a büfében vásárolok, nem akarom megbántani őt, de a főztjével embert is lehetne ölni. Miután végre mi is sorra kerültünk, vagyis csak Jae Hee, nekem már nem volt rá időm, el is indultunk. Szokás szerint apu vitt be minket a suliba, útközben Yurit is felszedtük, mert a szülei közölték vele, hogy vagy gyalog jár az iskolába, vagy biciklivel(a szülei környezetvédők, nem szeretik a kocsikat), de Yuri egyikhez sem volt hozzászokva, ezért végül apa megengedte, hogy velünk jöhet. Naeun nem örült annak, hogy a barátnőnk is velünk jött, (mondjuk ő minek tud örülni?) ezért nem is nagyon figyelt oda ránk. Yuri - nak, elég rossz kedve volt, a fekete haja a szemébe lógott és mielőtt beszállt, mondott valami köszönés félét, de azt csak Jae Hee meg én hallottuk. Út közben megböktem a vállát, hogy végre sikerüljön szóra bírni.

- Mi a baj? - suttogtam, mire ő csak megrázta a fejét. A fekete haja csak úgy söpörte az ülést.

- Ne is kérdezd! Anyuék eléggé ráálltak, az áramspórolás témára, ezért korlátozták a gép előtt eltöltött időmet. Olyan gáz nem? - a haját kicsit széjjelebb húzta, hogy a szemembe nézhessen, én pedig helyeslően bólogattam.

- Meg tudlak érteni, ha apáék nem hagynák, hogy beszélgethessek V - vel, akkor megszöknék otthonról!
- Ezt hallottam Ji Ha Eun! Egyébként meg az orvosod szerint jót tesz, hogy beszélgetsz azzal a fiúval, már ha egyáltalán fiú és nem lány!

- Apa te inkább nézd az utat, ez egy olyan téma, amit te úgysem érthetsz! - apa mosolyogva megrázta a fejét, majd visszafordult. Hát igen a szülők eléggé gázok tudnak lenni, de mindegy is. Miután megérkeztünk a suliba, a hármas, vagyis Guk, Jimin és NamJoon, unottan és kissé elveszetten várták, a negyedik tagjukat, Kim zavarba ejtő Taehyungot(aki szokás szerint nem jelent meg az iskolába). Annak ellenére, hogy alapvetően Guk és Jimin, a mi csapatunkat erősíti, attól függetlenül haverjai Taehyung - nak, Guk a legjobb haverja. Érdekes, Guk meg én jóban vagyunk, de NamJoon és Taehyung távol áll tőlem.

- Sziasztok fiúk! - köszöntem miközben kiszálltunk a kocsiból. Jae Hee átnyújtotta a botomat, én pedig rátámaszkodtam és igyekeztem felmenni a lépcsőn.

- Hali Ha Eun, Yuri! - biccentett Guk a barátnőm felé, mire Yuri a füle tövéig vörös lett(nem titok, hogy bejön neki Guk).

- Szóval Taehyung még mindig nincs itt! - nyugtáztam magamban, de a fiúk meghallották.

- Nem szeret bejárni, van neki jobb dolga is! Amúgy miért érdekel téged ennyire, hogy mi van vele? - NamJoon felhúzta az egyik szemöldökét, én pedig csak megráztam a fejemet.

- Nem nagyon érdekel. Most pedig be kell mennünk, mert nem sokára kezdődik az óra. nem ártana, ha ti is jönnétek!

- Ne legyél már stréber Ha Eun! - köszi Jimin tényleg hálás vagyok érte. Fogtam magam és a lányok társaságában bementünk az épületbe. Az első óránk irodalom volt, amit a koreai nyelvel is egybekötnek, így egyszerre nyelvtant és irodalmat is tanulunk. Nos köztudott, hogy rajongok az irodalomért, a nyelvtanért már kevésbé, igaz nem vagyok rossz belőle, csak sokkal nehezebben megy. A tanárunk So Ji Sub viszont jó fej, legalábbis szerintem, a többiek Guk kivételével a világból is kiátkoznák szegényt.

- Rendben gyerekek, ma párban fogtok dolgozni. Ha Eun, kérlek legyél te Jeon Guk párja, hogy születhessen legalább egy normális munka is! - én bólintottam egyet, majd a Guk melletti üres helyre ültem. Taehyung helye volt, ahová ültem és még most is belengte az illete, pedig a nyári szünet kezdetet óta nem ült itt. Szegény Yuri párjának megkapta Jimint, aki nem valami eszes, így nem hiszem, hogy jó jegyet fognak kapni.

- Ha Eun, örülök, hogy téged kaptalak és nem őt! - mutatott a barátnőm felé, én pedig felsóhajtottam.

- Szóval a feladatotok, hogy válasszatok ki egy könyvet és érveljetek amellett, hogy a többieknek miért kellene elolvasniuk.

- Ennél nehezebb feladat nem volt? - elégedetlenkedett Naeun, aki végül NamJoont kapta párjának. Én oda se figyelve rá, inkább Guk felé fordultam.

- Neked mi a kedvenced? - kérdeztem tőle.

- Az összes könyv izgalmas, de ha választanom kellene, akkor a zabhegyező lenne az.

- Én épp most kezdtem el olvasni! - húztam elő a könyvet a táskámból, mire Guk elmosolyodott. Oké eléggé aranyos mosolya van ezt meg kell hagyni.

- Úgy tűnik sok közös van bennünk! - suttogta Guk, majd elővette a füzetét és szorgosan jegyzetelni kezdett.

- Van benne valami. Egyébként, ha gondolod át jöhetsz hozzánk, hogy ott fejezzük be az érvelést.

- Rendben, de ma semmiképp nem fog menni, dolgom van!

- Értem, hát akkor majd holnap? 

- Akkor meg neked lesz dolgod, ha jól tudom! - mosolyra húzta a száját, majd elém csúsztatott egy cetlit.
- Mi ez? - kérdeztem és még mielőtt kinyitottam volna, a szépen összehajtogatott papírdarabot, Guk gyorsan válaszolt.
- Tae küldi! - válaszolt fene nagy önbizalommal és vigyorral az arcán. A zsebembe csúsztattam a papírt és visszatértem a jegyzeteléshez. Őszintén, ha nem Guk lett volna a párom, valószínűleg egyedül kellett volna dolgozzak, vagy elviselni Naeun folyamatos piszkálódását, amit amúgy már egész jól tudok kezelni. kezdetben folyton üvöltöztem a beszólásai miatt(egyszer még a hangom is elment emiatt), de már nem foglalkozom vele túlságosan. Ha őt ez teszi boldoggá, hát csinálja. Irodalom után, angol következett, ahol nem meglepő módon NamJoon remekelt, ugyanis az általános Amerikában járta ki. Angol után történelem volt és a végén a számomra rettegett tantárgy a testnevelés következett. A lábam állapotát tekintve nem tornázhatok, emiatt pedig a tanárnő nyíltan pikkel rám. Az óránkon inkább csak figyelem, hogy mit csinálnak a többiek és elég bosszantó, hogy én nem állhatok be hozzájuk. Amíg a fiúk a focizással ütötték el az időt, addig a lányokat jól megizzasztotta a tanárnő. Az óra végén Jae Hee és Yuri lihegve jöttek oda hozzám.
- Kár, hogy te nem vehetsz részt ebben a kínzásban! - sóhajtott fel Yuri, mire Jae Hee közbeszólt.
- Ugyan biztos, hogy abban is kitűnő lenne, mint minden másban! - húzta el a száját, mire én felnevettem. Ez volt az utolsó óra, legalábbis nekem, mert el kellett menjek a gyógytornászomhoz, SeokJin - hez, aki nálam úgy öt vagy hat évvel idősebb, viszont iszonyat jó fej. Jól meg kellett mozgatni az izmaimat, ami nagyon fájt, de ki kellett bírjam. Nem vagyok az a nyafogós típus, szóval egész jól ment. Jutalmul apu megengedte, hogy elmehessek a könyvtárba. A városi könyvtár hatalmas és tele van régi klasszikusokkal és mai modern könyvekkel is. Engem az előbbiek hoznak lázba, szóval a régi könyvek részlegénél kerestem magamnak, a zabhegyező után valami olvasnivalót. Meg is akadt a szemem, a Vörös és Fekete című könyvön.
- Tudtam, hogy itt leszel! - ijedten hátrafordultam és szembe találtam magamat Jeon Guk - al.
- Igen jó érzés, a doki után könyvtárba menni és kényeztetni magamat! - elmosolyodtam és felmutattam a könyvet.
- Engem is kényeztethetnél, mondjuk egy forrócsokival. Van kedved? - mosoly húzódott a szájára, én pedig bólintottam egyet, jelezve, hogy benne vagyok. A könyvtárnak szerencsére volt egy külön kávézó részlege is, így oda ültünk be. Miközben Guk megrendelte a két forrócsokit, én rápillantottam a mobilomra és kis híján kiugrott a szívem a helyéről. V ugyanis írt nekem. Gyorsan meg is nyitottam a beszélgetést.
V: Na mi újság álomlány? Úgy tűnik megfeledkeztél rólam!
Álomlány: Ne haragudj, csak egy barátommal vagyok, ezért nem tudtam válaszolni.
V: Szóval randid van?
Álomlány: Nem egészen. Ő csak egy haver, akivel jól tudom érezni magam. Te ezt nyilván nem értheted, hiszen nincsenek barátaid.
V: Ez volt az évszázad poénja! Na mesélj milyen volt ma a sulid? Még mindig olyan gáz?
Álomlány: Igazság szerint egész jó volt, bár a tesitanár nyíltan utál engem, mert fel vagyok mentve.
V: Sajnálatos. Egyébként tetszik a rózsaszín felsőd! Igazán illik a személyiségedhez!
Kis híja volt, hogy nem esett ki a kezemből, a telefon. Honnan tudja, hogy milyen színű felsőben vagyok?
Álomlány: Ezt meg honnan veszed? Fekete felső van rajtam, ha tudni akarod!
V: Ha Eun nem vagyok vak! Láttam, mikor levetted a Vörös és Feketét a polcról! Nagyon szép lány vagy mondták már?
Álomlány: De hisz, az egyetlen aki ott volt, az Jeon Guk és senki más!
V: Azért nem vettél észre, mert bele voltál mélyedve a könyvbe. Egyébként nem tudtam volna, hogy te vagy, ha nem láttam volna meg a botodat melletted! Ebből rájöttem, hogy az csak te lehetsz.
Álomlány: Miért nem jöttél oda köszönni hozzám?
V: Mondtam már, mert nem szeretném, ha a külsőm miatt beszélgetnénk, szeretném, ha anélkül ismernénk meg egymást, hogy arcot kapcsolnánk a másikhoz!
Álomlány: Tudom és ne haragudj! Most mennem kell, mert meghozták a forrócsokimat. Vigyázz magadra V ja és sok sikert a sulihoz!
Elmosolyodtam és kijelentkeztem. Hihetetlen, hogy akár találkozhattam is volna vele, ha nem szúrom el az egészet. A fenébe, annyira akartam volna személyesen is beszélni vele!
- Ha Eun! - itt van a forrócsokid, ki fog hűlni, ha nem iszod meg! - megráztam a fejem, majd ismét visszarázódtam a valóságba.
- Ne haragudj, épp másik világban voltam. Szóval akkor mikor is akarjuk megírni azt a beadandót?
- Sajnálom, de most tényleg nem fog menni. Egyébként elolvastad a cetlit amit adtam?
- Nem, de most elolvasom! - a zsebembe nyúltam, majd előszedtem a cetlit. Kinyitottam és a szemem rámeredt arra az egyetlen nyamvadt mondatra.

"Az igazi sosem, fehér lóháton érkező szőke herceg, ébredj fel végre!"

Nagyon elgondolkoztatott. Ezt vajon mire értette? Talán az volt a baja, hogy időt kértem tőle és nem omlottam a karjaiba, ahogyan azt a többi lány is tette? Vagy csak így akarta felhívni magára a figyelmemet? Nos gőzöm sincs, de kíváncsivá tett. Vajon ki ez a Kim Taehyung valójában és mégis mit akarhat pontosan tőlem?