3.rész

"A megfelelő ember az lesz aki ismerni fogja minden gyengeséged, de sosem fogja felhasználni ellened őket"

Mondhatom a mai napra, hogy nehéz és mégis tökéletes. Nos nem csak V vallomása volt a mai nap csúcspontja, hanem Taehyung váratlan lépése is. Na de kezdjük inkább az elejéről. A reggelem úgy telt, ahogyan mindegyik más is, felöltöztem, rendbe szedtem magamat és apuval, meg a mostohatesókkal indultunk suliba. Yuri most nem jött velünk, mert haladást ért el a szüleinél, így ma mégis bevitte az anyukája a suliba. A lépcső előtt a szokásos hármas várakozott, Taehyung azonban továbbra sem volt ott velük. Érdekes, nekem azt mondta szerdára várja a válaszomat, amit még mindig nem sikerült kitalálnom. Talán órák közben eszembe jut majd valami.

- Sziasztok fiúk! - köszöntem, mire ők biccentettek egyet a fejükkel.

- Nagyon unom már, hogy Chae Woon mindig engem szed elő, ha valami probléma van! - vakarta meg NamJoon a homlokát. Moon Chae Woon igazgatóhelyettes kétség kívül szigort megkövetelő nő volt. Csak a mi osztályunk, pontosabban NamJoon volt olyan bátor, hogy felidegesítse. Persze a többieknek is megvoltak a maguk utált kis tanárai. Guk például, a matektanárnőnktől Park Min Young - tól kap frászt, aki rendszeresen nevezi be őt matekversenyekre, pedig sík hülye a tantárgyból. Csak azért vannak jó jegyei, mert a dogáit, mindig lelesi rólam (ugyanis merő véletlen, de matekon és angolon is ő padtársam) a jó válaszokat.

- Srácok miért nem igyekeztek egy kicsit jobban? Ha nem lennétek ilyen végtelenül egyszerű és együgyűek, még vihetnétek is valamire! - Naeun meglóbálta előttük a haját, mire a fiúk felnevettek.

- Te stréber vagy, mégsem vitted semmire! - szólt be a mostoha banyának NamJoon, mire Jae Hee meg én egyszerre nevettünk fel.

- Mond még egyszer és beverek neked egyet! - Naeun szinte becsörtetett, mi pedig dőltünk a nevetéstől.

- Miről maradtam le? - szökdelt mellém Yuri, mire én igyekeztem abbahagyni a nevetést.

- Már csak te hiányoztál! Hallod Yuri, miért fészkelt be egy galamb a hajadba? - Guk, még mindig nevetett, miközben a barátnőm haját tanulmányozta

- De bunkók vagytok! - biggyesztette le a száját és  elsírta magát, mire a fiúk abbahagyták a röhögést.

- Yuri nem gondoltam komolyan nyugodj már meg! - simogatta Guk a barátnőm hátát, mire Yuri sírása kissé alábbhagyott. Megigazította a haját, majd együtt bementünk az iskolába.

- Haladt a projektünk? - súgtam oda Guk - nak, mire bólogatni kezdett. 

- Valamennyit haladtam már vele. Ne aggódj nem hagylak cserben! - biztatóan megszorította a kezemet és bementünk a terembe. A többiek már bent voltak ás kezdődött is az óra. Matekkal kezdtünk, Guk legnagyobb fájdalmára.

- Nos, hogy van ma a kedvenc diákom? - libbent oda Min Young, mire Guk szabályosan frászt kapott.

- Tanárnő hogy van? Apám még mindig küldözgeti magának a szerelmes leveleit?

- Igen, de már megmondtam neki, hogy esélye sincs! Drága Jeon Guk, ha te nem lennél, unalmasak lennének az órák! - a tanárnő kissé összeborzolta, Guk világosbarna haját, én pedig elnevettem magamat.

- Szerinted ez vicces? - bökött oldalba.

- Nem! Ez elképesztően vicces! - igyekeztem abbahagyni, mert Min Young igen durván méregetni kezdett. Miután kiélte magát szerencsétlen Guk - on, elkezdődött az óra. Én szorgosan csináltam a feladatokat, ahogy láttam én egyedül, a többiek mind mással voltak elfoglalva. Az óra után, Yuri meg én lementünk a büfébe, hogy vegyünk neki egy palack vizet, ugyanis nagy volt a meleg.
- Ha Eun miért érdekel ennyire mi van Tae - val? - kérdezte, mire én felkaptam a fejemet.
- Mióta becézgeted? - kérdeztem kissé idegesen.
- Hát izé, szóval az úgy volt, hogy a nyáron együtt bandáztam a fiúkkal és jóban lettünk! - na ezt komolyan nem hiszem el! A legjobb barátnőm így elárult engem? Én meg azt hittem, hogy az én pártomon áll.
- Ezt nem hiszem el! - szomorúan megráztam a fejemet, majd otthagytam és visszamentem a terembe. Vagyis csak mentem volna, ha Naeun nem állta volna az utamat.
- Nahát csak nem összevesztél a kis barátnőddel?
- Állj félre az útból! - a botommal megbökdöstem, hátha arrébb megy, de nem tette.
- Nem hallottad? Azt mondta, hogy állj félre! - ezt a mély szívet simogató hangot bármikor felismertem.
- Taehyung? - kérdeztük egyszerre, mire a srác letolta a kapucnit a fejéről. Odasétált hozzánk, majd a botra támaszkodó kezemet, átdobta a válla felett, a kezét pedig a derekamra csúsztatta.
- Mit keresel itt? - suttogtam neki, miközben a szemeimmel egyre csak a derekamon pihenő kezére tudtam koncentrálni.
- Jók a megérzéseim! - kicsit arrébb lökte, a még mindig meglepődött Naeun - t és segített bemenni a terembe. A többiek mind egy emberként figyelték, hogy mi fog történni. Taehyung segített leülni a helyemre, majd a kezembe nyomta a botomat.
- Miért csináltad ezt? Hiszen te nem szoktál ilyen lenni.
- Már egyszer elmondtam, te viszont nem adtál még választ.
- Legyen! Akkor legyünk barátok, de csak barátok! - Taehyung elmosolyodott, én pedig lesütöttem aq szememet. Elég kellemetlen helyzet volt, ahogyan az osztály minket bámult és hatalmas "hú" közepette adtak hangot a véleményüknek. Szerencsére megérkezett az osztályfőnökünk és véget vetett ennek a kellemetlen helyzetnek. Nem volt sok minden amit meg kellett volna beszélnünk, ezért hamar elment az idő. Az óra végén Yuri akrt velem beszélni, de én túlságosan mérges voltam rá, ezért inkább elsiettem. Az iskola előtt, aztán kénytelen voltam megállni, mikor valaki hátulról elkapta a csuklómat.
- Gyere velem! - suttogta Taehyung a fülembe, mire én félénken bólogattam. Kézen fogva sétáltunk egymás mellett. Nem értem, mégis mik a tervei velem? Hiszen eddig ki nem állhatott, most meg közölte, hogy szerelmes belém és most meg ez is. Nem meglepő módon a parkba vitt pontosan oda, ahol szerelmet vallott nekem. Az idő addigra kissé szeles lett, aminek következtében, a hajamba belekapott a szél.
- Végre szabadság! - kiáltott egyet, mire én egy kicsit elmosolyodtam.  Most valahogy teljesen másnak tűnt. Felszabadult volt és mosolygott.
- Elárulod végre, hogy miért hoztál ide? - kérdeztem tőle.
- Bizonytalan voltál, mikor igent mondtál nekem. Ugye nem gondoltad meg magadat?
- Nos őszinte leszek veled. Nem értem mit akarsz tőlem, hiszen mi mindig is utáltuk egymást.
- Én nem szeretném, ha ez így maradna! Ez az állapot nekem nagyon nem tetszik. Szeretnék lenni valaki az életedben Ha Eun! - közelebb lépett hozzám és gyengéden megsimogatta az arcomat, mire én elmosolyodtam. Ám ami ezután történt, arra még most sem találok szavakat. Hirtelen magához húzott, majd gyengéden megcsókolt. A szemeim automatikusan lecsukódtak, a gyomromban pedig ezer pillangó kezdett vadul táncolni. Életem első csókja és micsoda egy csók! Minden porcikámmal igyekeztem ellenállni, de lehetetlennek tűnt ez a feladat. A kezeim a derekára simultak és kiélveztem minden egyes apró puszit, amivel elhalmozta az ajkaimat. Nem lehet, hogy kezdek beleszeretni! HA ez megtörténik, akkor én leszek a világ legnagyobb pancsere. Miután elhúzódtunk egymástól, megszólalni sem tudtunk. Csak álltunk egymással szemben és néztük egymást. A telefonom jelezni kezdett, mire előkaptam és láttam, hogy V küldött nekem egy üzenetet. Közben rápillantottam Taehyung - ra, aki unottan állt előttem. Megnyitottam az üzenetet és kis híján sokkot kaptam, mikor megláttam a telefonomban virítani az az egy szót: "Szeretlek". A szemeim vadul cikáztak, Taehyung és a mobilom között. Ha eddig össze voltam zavarodva, akkor most már gőzöm sincs, hogy mit csináljak. Segítsen már valaki megmondani mit kell tennem!